[ReTextum ‧ 8] Magyar világi ponyvairodalom. 1700–1820: I. Lírai dalok és versek

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Ma­gyar vi­lá­gi pony­va­iro­da­lom. 1700–1820: I. Lí­rai da­lok és ver­sek. Re­Tex­tum 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Va­jon mi­ért van szük­ség a ve­gyes mi­nő­ség el­le­né­re a régi, XVIII–XIX. szá­za­di pony­va­szö­ve­gek mai, össze­gyűj­tött ki­adá­sá­ra? E mű­vek több­sé­ge ma csak az ere­de­ti for­rá­so­kon el­ér­he­tő, pe­dig stílus- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gük vi­tat­ha­tat­lan, s néha a ma­gyar köz­köl­té­szet ki­emel­ke­dő tel­je­sít­mé­nyei közé so­rol­ha­tók.

A négy kö­tet­re ter­ve­zett so­ro­zat első da­rab­ja a lí­rai mű­fa­jok­ból vá­lo­gat, azon be­lül is a sze­rel­mi és a ke­ser­ves (buj­do­só, pa­nasz­dal stb.) versekből-dalokból. A Régi ma­gyar köl­tők tára XVIII. szá­za­di so­ro­za­tá­ban a sze­rel­mi kö­te­tek csak évek­kel ké­sőbb kö­vet­kez­nek, s ezek el­ké­szül­té­ig is fon­tos­nak lá­tom, hogy a ku­ta­tók könnyen hoz­zá­fér­hes­se­nek né­hány fon­tos, pony­ván ter­je­dő szö­veg­hez. Kö­te­te­ink ezért az egye­te­mi irodalom- és nép­rajz­ok­ta­tás­nak egy­aránt jól hasz­nál­ha­tó se­géd­le­tei le­het­nek.