+36 1 224 6700   

Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek

Szi­lá­gyi Már­ton, For­rás­ér­ték és po­é­ti­ka. Ka­zin­czy Fe­renc: Fog­sá­gom nap­ló­ja, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017 (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 177).

Ka­zin­czy Fe­renc élet­mű­vé­nek leg­is­mer­tebb és leg­na­gyobb ha­tá­sú da­rab­ja a Fog­sá­gom nap­ló­ja. Ezért is meg­le­pő, hogy ez a mo­nog­rá­fia mind ez idá­ig az első át­fo­gó, könyv ter­je­del­mű vál­lal­ko­zás az ér­tel­me­zé­sé­re. Mi­vel ez a mű leg­alább annyi­ra szá­mot tart­hat a tör­té­né­szek ér­dek­lő­dé­sé­re, mint az iro­da­lom­tör­té­né­sze­ké­re, az elem­zés kí­sér­le­tet tesz, hogy szá­mot ves­sen a tör­té­ne­ti kon­tex­tus­sal (azaz a szö­veg for­rás­ér­té­ké­vel) épp­úgy, mint a mű esz­té­ti­kai ka­rak­te­ré­vel. A Fog­sá­gom nap­ló­ja ugyan­is – cí­mé­vel el­len­tét­ben – utó­la­gos pers­pek­tí­vá­ból meg­írt me­mo­ár, amely ko­moly anyag­gyűj­tés és a szer­ző egy­ko­rú fel­jegy­zé­se­i­nek a fel­hasz­ná­lá­sá­val az ese­mé­nyek után nagy­já­ból har­minc év­vel nyer­te el vég­le­ges for­má­ját, ám a nap­ló­sze­rű­sé­get imi­tál­ja, s a hi­te­les­ség, pon­tos­ság igé­nyé­vel ké­szült. Így az­tán a Martinovics-összeesküvés utá­ni meg­tor­lás­nak szá­mos eset­ben ez az egyet­len, szub­jek­tív hi­te­lű for­rá­sa.

Tóth Zsom­bor, A kora új­ko­ri könyv ant­ro­po­ló­gi­á­ja: Kéz­ira­tos nyil­vá­nos­ság Cse­rei Mi­hály (1667–1756) írás- és szö­veg­hasz­ná­la­tá­ban, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017 (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 178).

A kó­dex­ként és nyom­tat­vány­ként egy­aránt fel­fo­gott kora új­ko­ri könyv ant­ro­po­ló­gi­á­ja az írás és ol­va­sás ak­tu­sa­i­nak vizs­gá­la­ta ré­vén, te­hát az írás- és szö­veg­hasz­ná­latból ért­he­tő meg. A két fő mé­di­um, a nyom­ta­tott és a kéz­ira­tos szö­veg és e szö­ve­gek nyil­vá­nos­ság­mo­dell­je­i­nek dis­tink­ci­ó­ja az egyé­ni hasz­ná­lat (ol­va­sás, írás, for­dí­tás, má­so­lás) re­konst­ruk­ci­ó­ját és ér­tel­me­zé­sét te­szi le­he­tő­vé. Ily mó­don a kora új­ko­ri iro­da­lom mű­kö­dé­sé­hez ad­hat iro­da­lom­tör­té­ne­ti szem­pont­ból is ér­vé­nyes ke­re­te­ket és tám­pon­to­kat.

Czin­tos Eme­se. Pél­dá­tól az ol­vas­má­nyig: A (szép)história a 16. szá­zad ma­gyar iro­dal­má­ban. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 179. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.

A könyv a his­tó­ri­ás ének­nek, ezen be­lül a szép­his­tó­ri­á­nak a 16. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­ban be­töl­tött sze­re­pét ér­tel­me­zi két ol­va­sat met­szés­pont­ja­in: a mű­faj­tör­té­ne­ti, po­é­ti­kai, ol­vas­mány­tör­té­ne­ti, nyom­da­tör­té­ne­ti, esz­me­tör­té­ne­ti kér­de­zé­sek ré­vén le­von­ha­tó ta­nul­sá­go­kat egy szö­veg­köz­pon­tú ana­li­ti­kus, dis­kur­zív ol­va­sat­tal veti össze. Ti­po­ló­gi­ai és ter­mi­no­ló­gi­ai vizs­gá­la­to­kat kö­ve­tő­en, a gyö­nyör­köd­te­tés, szó­ra­koz­ta­tás szán­dé­ká­nak nyo­ma­it ke­res­ve, a kö­tet a szö­ve­gek le­gi­ti­má­ci­ós tech­ni­ká­it tér­ké­pe­zi fel, me­lyek ré­vén igye­kez­tek ki­búj­ni a hi­va­ta­los, pro­tes­táns presk­rip­tív mo­rá­lis el­len­őr­zés alól, ily mó­don ke­res­ve két iro­dal­mi ideo­ló­gia és be­széd­mód érint­ke­zé­si fe­lü­le­te­it.

Wi­rágh And­rás. Fan­tasz­ti­kum és me­dia­li­tás: Kí­sér­te­tek és írás­nyo­mok a ma­gyar pró­zá­ban Nagy Ig­nác­tól Szerb An­ta­lig. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 180. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Min­dig is ked­vel­tem azo­kat a re­gé­nye­ket, ame­lyek nyo­mo­zás­ra kész­tet­tek és ko­mo­lyan meg­dol­goz­tat­tak, az­tán egy vá­rat­lan csa­var­ral alá­ás­ták gon­do­san ki­mun­kált cse­lek­mé­nyü­ket, vagy eset­leg kér­dő­je­lek kö­ze­pet­te hagy­tak. Eb­ből az él­mény­ből szü­let­he­tett az öt­let, hogy az ol­va­sót el­bi­zony­ta­la­ní­tó szö­ve­gek­kel fog­lal­koz­zam ko­mo­lyab­ban. Mi­köz­ben az is egy­re vi­lá­go­sab­bá vált szá­mom­ra, hogy a szö­ve­gek te­ma­ti­kai je­gye­ik­től füg­get­le­nül hor­doz­zák eze­ket a sa­ját­sá­go­kat, ol­va­sás és nyo­mo­zás pe­dig a ko­ráb­ban gon­dolt­nál sok­kal szo­ro­sabb vi­szony­ban áll­nak.

Balázs-Hajdu Pé­ter. Zsen­gék, tö­re­dé­kek, ké­tes hi­te­lű­ek:  A Madách–Rimay-kódexek Sze­rel­mes éne­kek című fü­ze­té­nek vers­anya­ga. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 181. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 17. szá­zad első har­ma­dá­nak egyik leg­je­len­tő­sebb ma­gyar iro­dal­mi for­rá­sá­ban, az ún. Madách–Rimay-kódexek­ben fenn­ma­radt sze­rel­mi tár­gyú vers­gyűj­te­mény iro­da­lom­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­ge a ká­non­ban el­fog­lalt spe­ci­á­lis hely­ze­té­ből fa­kad. Ezek az éne­kek esz­té­ti­kai szem­pont­ból úgy­szól­ván mar­gi­ná­li­sak, ugyan­ak­kor a ko­ra­be­li ma­gyar köl­té­szet csúcs­tel­je­sít­mé­nye­ként ér­té­kelt Balassi‑, il­let­ve Rimay-életmű köz­vet­len is­me­re­té­ről ad­nak szá­mot. A ko­ráb­bi szak­iro­dal­mak erő­fe­szí­té­sei fő­leg az att­ri­bú­ci­ó­ra irá­nyul­tak, vagy­is an­nak el­dön­té­sé­re, hogy a szö­veg­cso­port meg­al­ko­tá­sa Ma­dách Gás­pár vagy Ri­may Já­nos sze­mé­lyé­nek tulajdonítható‑e in­kább, ám ez a mo­dern szer­ző­fo­ga­lom­ra ha­gyat­ko­zó kér­dés­fel­te­vés ki­zá­ró­lag ne­ga­tív ered­mé­nye­ket ho­zott.

E mo­nog­rá­fia vizs­gá­ló­dá­sai el­ső­sor­ban nem a szer­ző­ség meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra irá­nyul­nak, ha­nem arra, hogy mi­fé­le köl­té­szet­tör­té­ne­ti előz­mé­nyek is­me­re­té­ben és mi­lyen retorikai-poétikai stra­té­gi­ák alap­ján jöt­tek lét­re a tár­gyalt ver­sek. Vá­lasz gya­nánt a könyv az ud­va­ri­as­ság hang­ján meg­szó­la­ló sze­rel­mi köl­té­sze­tünk ha­tás­tör­té­ne­té­nek egy igen fon­tos, ko­rai fe­je­ze­tét írja meg mély­re­ha­tó rész­le­tes­ség­gel.

Mol­nár Pé­ter. Ga­ráz­da Pé­ter sors­dön­tő évei. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 182. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

Ga­ráz­da Pé­ter (†1490/2) élet­út­já­nak ér­tel­me­zé­sét kez­det­től fog­va egy­faj­ta már­tír­nar­ra­tí­va ural­ta. Esze­rint az Itá­li­á­ban is­ko­lá­zott, a leg­jobb mes­te­rek el­is­me­ré­sét el­nye­rő Ga­ráz­da pá­lyá­ját Má­tyás ha­rag­ja tör­te de­rék­ba, aki őt pat­ró­nu­sai, Zred­nai Já­nos és Csez­mi­cei Já­nos lá­za­dá­sa mi­att bün­tet­te. Az ifjú hu­ma­nis­ta sor­sa te­hát a po­li­ti­kai vi­har szűk éve so­rán vég­le­ge­sen el­dőlt. Ez az el­kép­ze­lés jól pél­dáz­za a ha­zai hu­ma­niz­mus első kor­sza­ká­nak le­zá­ru­lá­sá­ról adott, a po­li­ti­kai kro­no­ló­gi­á­hoz és lo­gi­ká­hoz iga­zo­dó ma­gya­rá­za­tot, mely azon­ban a kö­zel­múlt­ban épp­úgy meg­kér­dő­je­le­ző­dött, mint Ga­ráz­da ül­dö­zött­sé­gé­nek té­te­le.

Tüs­kés Anna. „en-nemzetem kül­ho­ni híre-sorsa” Fe­je­ze­tek a 20. szá­za­di francia–magyar iro­dal­mi kap­cso­la­tok tör­té­ne­té­ből. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 183. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A fran­cia iro­da­lom nem csu­pán fo­lya­ma­tos ih­le­tő­je, ha­nem köz­ve­tí­tő­je is a ma­gyar kul­tú­rá­nak, ami­vel erő­tel­je­sen ha­tott a ma­gyar­ság­ról al­ko­tott nyugat-európai kép­re.A ta­nul­mány­kö­tet cél­ja hat, a fran­cia és a ma­gyar kul­tú­ra érint­ke­zé­se­i­nek szem­pont­já­ból je­len­tős 20. szá­za­di szer­ző és mű­for­dí­tó – Franço­is Ga­chot, Gara Lász­ló, Hel­tai Jenő, Illyés Gyu­la, Ne­mes Nagy Ág­nes és Rab Gusz­táv – sze­mé­lyes nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ti há­ló­já­nak fel­tá­rá­sa a magán- és köz­gyűj­te­mé­nyek­ben őr­zött le­ve­le­zé­se­ik alap­ján. A vizs­gá­lat öt szer­ző­nél a fran­cia (il­let­ve ma­gyar) kap­cso­la­ta­ik tel­jes­sé­gé­re ki­ter­jed, Illyés Gyu­la ese­té­ben pe­dig a kon­tak­tus­tör­té­net egyet­len, de ki­emel­ten fon­tos sza­ka­szá­ra, az 1946–1948 kö­zöt­ti kul­túr­dip­lo­má­ci­ai te­vé­keny­ség­re fó­kusz­ál.

A leg­főbb kér­dé­sek, ame­lyek­re a kö­tet vá­laszt ke­res, a kö­vet­ke­zők: mi­lyen elő­fel­té­te­lei vol­tak a kor­ban egy ma­gyar író fran­cia re­cep­ci­ó­já­nak? Kik a leg­si­ke­re­sebb kor­társ ma­gyar, ma­gyar­or­szá­gi szár­ma­zá­sú vagy ma­gyar nyel­ven író szer­zők Fran­cia­or­szág­ban a 20. szá­zad­ban? Va­jon kik a ma­gyar iro­dal­mi mű­vek leg­si­ke­re­sebb fran­ci­á­ra for­dí­tói a 20. szá­zad­ban, kik azok a ›cso­mó­pon­tok‹, akik kap­cso­lat­ban van­nak a szer­ző­vel és a po­ten­ci­á­lis ki­adó­val egy­aránt?