Ha­gyo­mány­fris­sí­tés

An­gyal vagy dé­mon: Ta­nul­má­nyok Gyu­lai Pál Író­nő­ink című írá­sá­ról, szerk. Tö­rök Zsu­zsa, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 4).

Gyu­lai Pál Író­nő­ink című, 1858-ban meg­je­lent írá­sa a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­ne­ti ha­gyo­mány ha­tás­tör­té­ne­ti­leg egyik leg­je­len­tő­sebb szö­ve­ge. A vi­ta­irat sa­ját ko­rá­ban is szá­mos ref­le­xi­ót szült, és máig az író­női élet­mű­vek fo­gad­ta­tá­sá­val kap­cso­la­tos, gyak­ran kri­ti­kus be­ál­lí­tó­dás örök hi­vat­ko­zá­si pont­ja. A ta­nul­mány­kö­tet szer­zői el­té­rő tu­do­mány­ágak mód­szer­ta­ná­val, a sajtó‑, a kritika‑, az irodalom- és az esz­me­tör­té­net, va­la­mint a szo­cio­ló­gia és a tár­sa­dal­mi ne­mek tör­té­ne­te össze­füg­gé­se­i­ben ér­tel­me­zik újra Gyu­lai éles han­gú po­lé­mi­á­ját. A ta­nul­má­nyok nem vi­tat­koz­nak vagy azo­no­sul­nak Gyu­lai Pál egyes ki­je­len­té­se­i­vel, ha­nem a szö­veg sok­ré­tű kon­tex­tu­a­li­zá­ló ol­va­sa­ta­it nyújt­ják. Meg­ér­te­ni és fel­tár­ni kí­ván­ják a szö­veg lét­re­jöt­té­nek, köz­re­adá­sá­nak és fo­gad­ta­tá­sá­nak sok­szí­nű ko­ra­be­li kon­tex­tu­sát, ily mó­don pe­dig egy sa­já­tos ha­gyo­mány ki­ala­ku­lá­sá­nak és to­vább­élé­sé­nek bo­nyo­lult fo­lya­ma­tát.

„Eszed­be jus­sak”: Ta­nul­má­nyok Arany Já­nos Ham­let-for­dí­tá­sá­ról, szerk. Pa­ra­izs Jú­lia, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 3).

Wil­li­am Shakes­peare Ham­letje Arany Já­nos for­dí­tá­sá­ban nem­ze­ti kul­tú­ránk és iden­ti­tá­sunk egyik sa­rok­kö­ve. Je­len ta­nul­mány­kö­tet szer­zői arra vál­lal­koz­nak, hogy a da­ra­bot mint „ön­ér­té­kű” iro­dal­mi al­ko­tást ol­vas­sák újra. Arany Ham­letje töb­bé már nem „az” ere­de­ti mű, de nem is „tö­ké­le­tes” (és ezért vég­ső so­ron lát­ha­tat­lan) má­so­lat, ha­nem sok­ré­tű, több­fé­le han­gon meg­szó­la­ló és meg­szó­lal­tat­ha­tó nyel­vi al­ko­tás. In­nen vá­lik le­het­sé­ges­sé, hogy meg­in­dul­jon a vita ar­ról, hogy a for­dí­tás mi­ben „más”, mi­ben „több” az ere­de­ti­nél.

An­gyal vagy dé­mon: Ta­nul­má­nyok Gyu­lai Pál Író­nő­ink című írá­sá­ról, szerk. Tö­rök Zsu­zsa, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 4).

Gyu­lai Pál Író­nő­ink című, 1858-ban meg­je­lent írá­sa a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­ne­ti ha­gyo­mány ha­tás­tör­té­ne­ti­leg egyik leg­je­len­tő­sebb szö­ve­ge. A vi­ta­irat sa­ját ko­rá­ban is szá­mos ref­le­xi­ót szült, és máig az író­női élet­mű­vek fo­gad­ta­tá­sá­val kap­cso­la­tos, gyak­ran kri­ti­kus be­ál­lí­tó­dás örök hi­vat­ko­zá­si pont­ja. A ta­nul­mány­kö­tet szer­zői el­té­rő tu­do­mány­ágak mód­szer­ta­ná­val, a sajtó‑, a kritika‑, az irodalom- és az esz­me­tör­té­net, va­la­mint a szo­cio­ló­gia és a tár­sa­dal­mi ne­mek tör­té­ne­te össze­füg­gé­se­i­ben ér­tel­me­zik újra Gyu­lai éles han­gú po­lé­mi­á­ját. A ta­nul­má­nyok nem vi­tat­koz­nak vagy azo­no­sul­nak Gyu­lai Pál egyes ki­je­len­té­se­i­vel, ha­nem a szö­veg sok­ré­tű kon­tex­tu­a­li­zá­ló ol­va­sa­ta­it nyújt­ják. Meg­ér­te­ni és fel­tár­ni kí­ván­ják a szö­veg lét­re­jöt­té­nek, köz­re­adá­sá­nak és fo­gad­ta­tá­sá­nak sok­szí­nű ko­ra­be­li kon­tex­tu­sát, ily mó­don pe­dig egy sa­já­tos ha­gyo­mány ki­ala­ku­lá­sá­nak és to­vább­élé­sé­nek bo­nyo­lult fo­lya­ma­tát.

Tilt­va, tűr­ve, imád­koz­va, éne­kel­ve: Ta­nul­má­nyok a Szó­zatról, szerk. Sza­lisz­nyó Lil­la, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 5).

Vö­rös­mar­ty Mi­hály Szó­zat című ver­se (1836) és Eg­res­sy Béni Szózat-dal­la­ma (1843) olyan iro­dal­mi és mul­ti­me­di­á­lis al­ko­tás, ame­lyet a kor­tár­sak szin­te meg­szü­le­té­se pil­la­na­tá­tól nem­ze­ti jel­kép­pé avat­tak. A meg­ze­né­sí­tést kö­ve­tő­en Vö­rös­mar­ty so­rai fu­tó­tűz gyor­sa­sá­gá­val ter­jed­tek, a tár­sa­da­lom min­den ré­te­gé­hez  el­ju­tot­tak, na­gyon rö­vid időn be­lül or­szá­go­san is­mert mű lett. A Szó­zat sza­va­la­ti da­rab­ként, de még in­kább ze­nei for­má­ban már az 1840-es évek kö­ze­pén a kö­zös­sé­gi ese­mé­nyek szin­te ál­lan­dó mű­sor­szá­má­vá vált. A me­di­á­lis két­ar­cú­ság és a rep­re­zen­ta­tív, nagy­kö­zös­sé­gi sze­rep je­len­tős mér­ték­ben bő­ví­ti az ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­ket, és kü­lö­nö­sen az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­nak ked­vez. Je­len ta­nul­mány­kö­tet irodalom‑, nyelv‑, zene- és po­li­ti­ka­tör­té­nész szer­zői ezt a több­szem­pon­tú­sá­got ki­hasz­nál­va arra tesz­nek kí­sér­le­tet, hogy sa­ját ku­ta­tá­si te­rü­le­tük fe­lől kö­ze­lít­ve a Szó­zathoz, ed­dig ke­vés­sé mél­ta­tott, vagy egy­ál­ta­lán nem is­mert össze­füg­gé­se­ket hoz­za­nak fel­szín­re.

Cson­ki Ár­pád, szerk. Rej­tőz­kö­dő Kal­li­o­pé: Ta­nul­má­nyok Arany Já­nos Naiv epo­szunk című írá­sá­ról. Ha­gyo­mány­fris­sí­tés 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018. 

Jó­lét és erény: Ta­nul­má­nyok Szé­che­nyi Ist­ván Hi­tel című mű­vé­ről, szerk. Hi­tes Sán­dor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 2).

Gróf Szé­che­nyi Ist­ván Hi­tel című, 1830-ban meg­je­lent köny­ve ma is a 19. szá­zad egyik leg­töb­bet em­le­ge­te ma­gyar nyel­vű szö­ve­ge. Je­len ta­nul­mány­kö­tet szer­zői el­té­rő tu­do­mány­ágak fe­lől, töb­bek közt a po­li­ti­ka­tör­té­net, a gaz­da­ság­tör­té­net, az esz­me­tör­té­net és az iro­da­lom­tör­té­net össze­füg­gé­se­i­ben ve­szik szem­ügy­re Szé­che­nyi mun­ká­ját, s jut­nak az ed­dig is­mer­tek­től sok te­kin­tet­ben el­té­rő meg­ál­la­pí­tá­sok­ra. A ta­nul­má­nyok ol­vas­tán ki­tű­nik, a Hi­tel nem csu­pán a ma­gyar tör­té­ne­lem egy ki­emel­ke­dő je­len­tő­sé­gű kor­sza­ká­nak a meg­is­me­ré­sé­hez el­en­ged­he­tet­len, ha­nem sa­ját ko­runk gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis va­ló­sá­gá­nak a jobb meg­ér­té­sé­hez is hoz­zá­se­gít. A kö­tet köz­zé­tesz a Hi­tel egy kor­társ ol­va­só­já­tól szár­ma­zó, ed­dig ki­adat­lan kéz­ira­tot is.