200 évvel ezelőtt, 1821. január 1-jén született Temesváron a 19. század ismert magyar naplóírója, Slachta Etelka. A BTK Történettudományi Intézet honlapján közölt, napra pontosan 180 évvel ezelőtt kelt naplórészlettel tiszteleg emléke előtt Katona Csaba, a BTK kommunikációs referense, az intézet tudományos munkatársa. Az itt újraközölt szöveggel kívánunk Boldog Új Évet minden olvasónknak!


Etelka (akiről itt lehet még bővebben olvasni) a lengyel nemesi családból származó kamarai hivatalnok, Slachta Ferenc és soproni gyökerekkel rendelkező felesége, báró Hauer Terézia egyetlen lánya volt. Jó nevelést kapott, több nyelven tudott, pallérozott műveltségre tett szert, remekül zongorázott és táncolt, sőt irodalmi ambíciókat is táplált. Foglalkoztatta a közélet és leplezetlenül rajongott Széchenyi Istvánért. Gyáni Gábor tanulmányát (A női identitás egy reformkori napló tükrében. In: Uő: A nő élete – történeti perspektívában. Bp., 2020 [Magyar Családtörténeti Tanulmányok, 6.] 150-158.):  idézve:

„… a biedermeier kori nőideál a legkevésbé sem vágott egybe Etelka önérvényesítő magatartásával.”

Ám az apa karrierje hiába ívelt meredeken felfelé, a családot 1837-ben tragikus csapás sújtotta. Az Etelka szülőhelye, Temesvár, majd Zombor után immár Budán szolgálatot teljesítő Slachta Ferenc váratlanul elhunyt.  

Az özvegy és leánya arra kényszerültek, hogy 1838 őszén Sopronba költözzenek, ahol megélhetésük jóval könnyebbé vált addig is, amíg az uralkodótól várt kegydíjat megkapták (ezt végül 1841-ben vehették át). Etelka, aki folyamatosan romló viszonyt ápolt a (nem minden alap nélkül) ridegnek érzett édesanyjával, miközben elvesztett édesapját mindinkább idealizálta, Pest és Buda után nehezen találta helyét Sopronban, szűknek érezte az ottani kereteket fizikai és szellemi értelemben egyaránt.

Etelka youngSlachta Etelka. A kép Szekrényessy Attila tulajdona.

Etelka e helyen közölt naplórészletét 1841. január 1-jén, az újév napján írta, 180 évvel ezelőtt. Egy nappal korábban, óév utolsó napján még elsősorban az szabott irányt a naplóban rögzített gondolatainak, hogy plátói szerelmi rajongásának tárgya, Augusz Antal, az 1848–1849 után aulikus politikusként komoly pályát befutó férfi, Sopronba készül és így módja nyílik találkozni vele:

„Igen, Augusz jön! Ő, kiről már lemondtam, ő, kiről a meggyőződés bennem él, hogy az egyetlen, engem tökélyesen boldogítható ember – ő jön!”

(Érdekességként említhető, hogy Augusz jó barátja volt Liszt Ferencnek, akinek egy soproni koncertje előtt Etelka is zongorázott, Liszt pedig, elismerve játékát, egyik kesztyűjét átnyújtotta neki, amivel igen boldoggá tette Etelkát).

Az újév első napján Etelka gondolatai viszont nem Auguszra irányultak. A napló aznapi bejegyzéséből kiderül, hogy a péntekre eső január 1-je Etelka családja számára gyónással vette kezdetét, majd rögtön ezt követően látogatót fogadtak, nevezetesen Sibrikné Felsőbüki Nagy Klárát (Clarie-t), Felsőbüki Nagy Pál, Sopron vármegye többszörös országgyűlési követe testvérét, fiával, Sándorral.

Ezután udvariassági látogatások sora követte egymást: a vendégek távozása után Etelka és édesanyja több ismerőst is felkerestek, így Benefai Bacsák Franciska bárónőt, báró Buday Ignác feleségét, Etelka barátnőjének, Buday Laurának (Lórinak) édesanyját, sőt viszonozták Sibrikék vizitjét is. Ennek során Etelka naplójában rátért annak elemzésére, hogy a két anya vélhetően szívesen adná áldását arra, ha Sibrik Sándor feleségül venné őt. S itt egy rá olyannyira jellemző fordulattal részletesen kifejtette, hogy miért nem lenne kívánatos számára ez a frigy: Sibrik, minden erénye ellenére, képtelen lenne boldoggá tenni őt, mert nem ér fel hozzá (ahogy Sopronban senki sem). Etelkának ugyanis igen határozott elképzelései voltak a házasság kérdésében.

Ismét Gyáni Gábor fent idézett írását citálva:

„… már szinte rögeszméje a férfi lényének beható vizsgálata, ami azért is fontos számára, mert ezt követően dönthet csupán arról, hogy a szeretet vagy a szerelem illesse meg a maga részéről az illető férfit.”

A látogatások nem értek véget, felkeresték Sigray Zsófia (Sophie) grófnőt, báró Hauer József feleségét, Etelka édesanyjának sógornőjét is, akinél ott találták Hauer Klára (Claire) bárónőt, Hornig Henriknét, Etelka édesanyjának testvérét is. A látogatások részleteiről a napló hallgatott, aminthogy – némileg meglepő módon – a születésnap tényéről is csak egy minimális említés szintjén esik benne szó.

slachta sepiaSlachta Etelka idealizált képe és idősebb kori fotója. MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Soproni Levéltára. XIV. 27. Slachta Etelka naplói

A délutáni viziteket az időjárás okán, de legalábbis arra hivatkozva elhalasztották. Ám egy színházi este még belefért az aznapi tartalmas programba. Itt azonban Etelkát csalódás érte. Nem az ő páholyukban foglalt ugyanis helyet unokatestvére, báró Baumgarten Mária (Mari), Etelka életének (és így naplójának) egyik főszereplője. Mari ugyanis, bár bizalmas barátnője volt, sok mindenben ellentéte volt Etelkának, akiből bizalmas barátságuk dacára sokszor váltott ki dühödt indulatot. Mari nem álmodozott szerelmes férfiakról, elletétben Etelkával, aki egy határt nagyon is tudatosan sosem lépett átt, hanem többé-kevésbé nyíltan folytatott viszonyt több ízben is. Ahogy Etelka, akinek Mari elleni dühe mellett talán kitapintható némi nehezen palástolt irigység, fogalmazott: „már [...] volt maitresse”. Mari később Pikéty (Pighetti) Károllyal kötött boldogtalannak bizonyuló házasságot kényszerhelyzetben: terhesen ment feleségül a férfihez, akinek aztán két gyermeket szült, mielőtt fiatalon, a harmincas évei közepén meghalt.

Ezen az estén viszont még Tóth József, az Esterházyak jogtanácsosa és családja (rajta kívül vélhetően felesége, Mártonyi Johanna és talán lányaik, Angélika [Angélique] és Johanna) társaságában figyelte a színházi előadást, ami Etelkát keserűséggel töltötte el. Hogy mindennek mi volt az oka, nem volt már hely, vagy Mari maga választotta a távolságot, a napló szövegből nem derül ki egyértelműen. 

A naplót Etelka másnap nem folytatta, csak január 6-án, majd 10-én ismét az Augusz iránti parttalan rajongása került az előtérbe:  

„Augusz lorgnonjával mindig átnézett. Ha Adéle-lal szólottam, mindenre fülelt; ha Marihoz beszéltem a padocskára, bizonnyal őt átkacsintani láthatám, szóval a legszembetűnőbb volt azon figyelem, mellyel követett. S mily szép ő! Mily virágzó! A legjobb színben. S ezen szemek; a hajlott orr, s a gyönyörű szemöldök. Soha nem találtam még oly szépnek, mint ma. Hazaérve, örömittasan szöktem szobánkba s kiálték Marimhoz: »Ez lesz férjem, és senki más!«”

Ez a nyíltan deklarált terv azonban dugába dőlt, sőt igazából sosem haladt a kibontakozás felé. Etelka végül a balatonfüredi, édesanyja halálával végződő nyaraláson megismert Szekrényessy Józseffel kötött házasságot. E kapcsolatban kilenc gyermeket szült, köztük Szekrényessy Kálmánt, aki 1880-ban elsőként úszta át a Balatont szülei megismerkedésének színhelye, Füred és Siófok között.

Slachta Etelka naplóbejegyzése. Sopron, 1841. január 1.

„Péntek, 1-jén. Az apácáknál gyónni voltunk. Ezután hazatérve alig valánk készek a reggelivel, íme jön Sibrikné Sándorral. Anyám mennyit következtetett ezen újévi látogatásból! Valóban csudálandó! Ha tegnap érkezik, holnap visszatér, s meglátogatni mégis akar — csak nem jöhet másnap hajnalán!? Különben mondá, hogy tavaly is meglátogatni szándékozván, fájdalmára tudá meg, hogy beteg valék. Nem maradtak soká, mivel megígértük, a lányokat üdvözölni. Mentünk is Budaynéhoz, innen Sibriknéhoz. Kerevetre ültem Claire mellé; Mari a túlsó félre Sándor mellé. Ő okos, olvasott, s rendkívül jószívű, de emellett elmés ember. Nem lehet éppen gauche-nak (balnak [francia] — itt: esetlennek], sem durvának nevezni, de ő mégsem finom: se nem könnyed társalkodású. Az anyák igen kívánják e frigyet, s Sándor anyja is hinni látszik, hogy most inkább, mint valaha illik hozzá, mivel lármás mulatságokon kevesebb örömet lelni látszom. Azonban mégis csalatkozik. Nékem férjem kelle, kire minden körülményben büszke lehessek — olyan, ki sokkal jelesebb legyen nálamnál, kin semmi pallérozni valót ne találjak, sőt, inkább ő, de finoman, gyöngéden, alig észrevehetően vezéreljen, oktasson engem. Sibrik oly derék ember, ki minden nőt boldogítand, csak engem nem. De valóban szinte udvarolt nékem ma!

Innen tante Sophie-hoz mentünk, honnan hazasietvén, már a nálunk ebédelő tante Claire-t leltük. Délután látogatásokat akartunk tenni, de igen mocskosokká olvasztván a napfény az utcák havát, honn maradtunk, míg anyám kényszerítésére vele Rococoba, a meglehetősen mulattatóba mentem. Azonban szívesen töltöttem volna az év első, s így születésem napját övéim körében — de Marinak nem lévén helye páholyunkba, ez Tóthékhoz ment. Tudom ugyan, hogy ezen év, melyben tőle válnom kell, de éppen azért nem akarék éppen ezen ünnepélyes napon, melyet utoljára együtt töltünk, tőle elválni; s mégis úgy történt, mi engem bússá tett, mi nekem fájt!”

Katona Csaba


(A naplók eredetijét a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megyei Soproni Levéltára őrzi.)

A szöveg megjelenési helye: „… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplójaIII. 1840 december–1841 augusztus.  A naplót közreadja, a bevezetőt és a lábjegyzeteket írta és a mutatókat készítette: Katona Csaba. Győr, 2006.


Katona CsabaKatona Csaba, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense. Kutatási területe a reformkor, az önkényuralom és a Monarchia korának társadalom-, és művelődéstörténete, a hétköznapi élet története.

Legfontosabb publikációi:

… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplója, 1838–1843. A naplót közreadja, a bevezetőt és a lábjegyzeteket írta és a mutatókat készítette: Katona Csaba. I–IV. kötet.  I. Győr, 2004. 142., II. Győr, 2005. 172., III. Győr, 2006. 198., IV. Győr, 2007. 176.

Professionatus spielerek. Arcok és történetek Balatonfüred múltjából. Szerk. Katona Csaba–Tóbiás Krisztián. Balatonfüred, 2014. 240. [A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai, 71.]

aki tót pap létére is magyar író”. Haan Lajos levelei és visszaemlékezései. Szerk. Demmel József–Katona Csaba. Békéscsaba–Bp., 2017. [Kor/ridor Könyvek, 10.] 420.

Teljes publikációs listája itt olvasható.