Anyaság a kora újkorban. Várdai Kata és lánya, Telegdi Anna kapcsolata címmel jelent meg Erdélyi Gabriella, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa cikke a Családtörténetek blogon. A "Lendület" Családtörténeti Kutatócsoport vezetőjének írása  egy 17. század eleji főúri család levelezése alapján az anya és lánya közötti viszony érzelmi tartalmának történetiségébe ad bepillantást.


Várdai Katát domináns férfiak melletti mellékszereplőként ismerheti a koraújkori magyar történelem kutatója. Találkozhat vele például Szokoly Miklós gyámleányaként: a későhumanista diplomata korán árvaságra jutott unokahúgát 18 évesen férjhez adta. Másfelől ismerhetjük Báthori István országbíró közeli rokonaként is, aki szintén az apafigura szerepét töltötte be „húga” életében: az ő akaratát teljesítve ment férjhez Kata másodszor négy év özvegység után Nyáry Pálhoz, és lett ezzel egyidejűleg katolikusból reformátussá.

hooch pieter suckling mother and maidPieter de Hooch: Szoptató anya és cselédlány, 1670 körül

Ha azonban anyai szerepében vizsgáljuk, akkor Várdai Kata önálló, aktív cselekvőként jelenik meg. Miután 37 évesen másodszor is megözvegyült, 1610-24 között a hagyományos férfiszerepet betöltve igazgatta a Várdai-famíliát. Családfői szerepében egyik legsürgetőbb feladata volt az első házasságából maradt egyetlen gyermekének, Telegdi Annának a férjhez adása: a lányt 17 évesen mostohafiához – második férje idősebb fiához – Nyáry Istvánhoz adta feleségül. A mostohatestvérek korban egymáshoz illettek, és mivel egy évtizede egy háztartáshoz tartoztak, jól ismerhették egymást. A mostohatestvérek házassága egyszerre szolgálta a mozaikcsalád vagyoni és érzelmi egységének megerősítését. A „Nyáry István uram” helyett ezután „fiam uramnak” nevezett mostohafiú és vő ezután mint a sajátjáért, teljes erőbedobással lobbizott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvarában anyósává avanzsált mostohaanyja („szerelmes asszonyom anyám”) irányításával a többi Várdai-leányági örökössel közösen birtokolt kisvárdai vár, illetve a hozzá tartozó uradalom egészének megszerzéséért.

„Néném asszony” és „bátyám uram” házasságával Várdai Kata második házasságából maradt ötéves lánya, Krisztina egy 19 éves pótanyát és 24 éves pótapát is nyert, akik mindketten természetesnek érezték – noha bőven lett volna hova elköltözniük -, hogy a „gyönyőrűséges Várdán” otthon maradjanak. A féltestvérek együttélése 1618-ban ért véget, amikor a kisebbik lány, Nyáry Krisztina is férjhez ment és elköltözött. Várdai Kata ugyanis éles szemmel sietve lecsapott a fényes tehetségű és dúsgazdag Thurzó-örökösre, a néhai nádor fiára, Thurzó Imrére, aki 1617-ben eljegyezte a 13 éves Krisztinát, majd egy év múlva feleségül vette. A fiatalasszony, ahogy a szokás diktálta, férje családjához költözött a Trencsén megyei Biccsére, az ország másik végébe, Anna és Nyáry István pedig „anyjukkal” Várdán maradtak.

A teljes szöveg itt olvasható.