+36 1 224 6700    titkarsag@btk.mta.hu

„A múltbeli családra többnyire stabil és egységes alakzatként gondolunk, amely szülőkből és gyermekeikből áll, s amelyet a szülői hatalom tart össze. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a forrásokat, hamar kiderül, hogy a családi életnek ez az egyszerű képlete a valóságban igencsak változatos lehetett. A családtagok közötti kapcsolatrendszer számos árnyalattal rendelkezett, és a stabilnak tűnő egységet gyakran érték olyan megrázkódtatások, amelyek annak széteséséhez vezettek.” Pozsonyi mozaikcsaládok a 16. századi végrendeletekben címmel jelent meg  Tózsa-Rigó Attila, a Miskolci Egyetem oktatójának cikke a Családtörténetek blogon, amelyben 16. századi, jómódú pozsonyi polgárok meglehetősen bonyolult családi viszonyaiba nyújt betekintést végrendeleteik segítségével.


Polgárcsaládok a koraújkorban

2 retrato de van gindertaelenA városi társadalom elvárásai szerint a fiúkhoz képest a polgárlányok sokkal fiatalabban házasodtak. A férfiaknak ugyanis előbb biztosítaniuk kellett a család fenntartásához szükséges anyagi alapot. A kézműves legénynek meg kellett szereznie a mester címet, a kereskedőcsalád fiának pedig önálló üzletbe kellett fognia, illetve saját ingatlanra szert tennie. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése hosszabb időbe telt, azaz a fiúk esetében a biológiai éréshez képest kitolódott a házasodási kor.

A lányoknál a férjhezmenetel időpontja leginkább attól függött, hogy a család mikorra tudta összeállítani a hozományt. Mindebből az következett, hogy az első házasságkötés idején jelentős volt a korkülönbség: a fiúk átlagosan nyolc-tíz évvel voltak idősebbek a házasuló lányoknál. A nagy korkülönbség is hozzájárult, hogy gyakran elég rövid ideig tartottak a házasságok.

Közismert, hogy a modern kor előtt a párválasztásban nem a fiatalok személyes vonzalma játszotta a fő szerepet. (A párválasztással kapcsolatos normákról bővebben olvashat a blogon itt és itt.) A házasságokat a polgárság körében is sokkal inkább tekinthetjük a családok közötti szövetkezés bevált eszközének. A szülők által elrendezett frigyektől a família társadalmi presztízsének, vagyoni-jövedelmi helyzetének, esetleg politikai pozícióinak megtartását, sőt emelését várták.

A gazdasági szempont hangsúlyozásából következett, hogy a házasságkötésnek jelentős anyagi vonzatai is voltak. A családfők – a mi fogalmaink szerinti örömapák – gyakran csak komoly alkudozás után tudtak megegyezni a lány hozományában, illetve a vőlegény által a házasságba behozott vagyonrészben, a hitbérben. A hitbér úgy is értelmezhető, hogy a (ve)vőlegény az ara társadalmi rangjának megfelelőt árat „fizette meg”. A leendő férj még Morgengabeval („reggeli ajándék”) is kedveskedett a menyasszonynak az esküvő reggelén. (A német kifejezés magyarosításával keletkezett a mára jórészt elfelejtett móring szó.)

A párválasztás és a házasságkötés érdekközpontúsága ellenére életszerűtlen túlzás lenne, ha a 16. századi polgárokat szélsőségesen anyagias,  az érzéseket és az intimitást mereven elutasító, lélektelen emberekként képzelnénk el. A végrendeletek számos esetben tudósítanak a házasfelek között kialakult bensőséges viszonyról. Gyakran találunk bennük olyan fordulatokat, amelyekben a halálra készülő megköszöni házastársa hűségét, vagy azt, hogy kitartott mellette elhúzódó betegségében. Ugyancsak gyakran emlékeztek meg hasonló hangnemben gyermekeikről, vagy akár a családtagnak (kvázi örökbefogadott lánynak) tekintett szolgálókról is.

A teljes cikk itt olvasható.


Kép: A Gindertaelen család portréja (antwerpeni mester, 1559k.) Királyi Szépművészeti Múzeum, Antwerpen.

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6700

E-mail

titkarsag@btk.mta.hu