Megjelent a Világtörténet 2014. évi 2. száma!

borito Vilagtortenet 2014 2A Világtörténet 2014. évi második, tematikus száma: Egy ismeretlen ismerős – a Német-római Birodalom 2014. augusztus 25-től kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624 mellék; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), valamint pár napon belül partnereinknél is. A helyben megvásárolt 2014. évi 2. szám ára kedvezményesen 500 Ft, az e-mailen megrendelt szám ára 500 Ft + postaköltség. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál. A szám tartalma itt olvasható.

Egy ismeretlen ismerős – a Német-római Birodalom
Bevezető

A Világtörténet aktuális számának írásai a Német-római Birodalom, vagy ahogy a kortársak nevezték, a Szent Római Birodalom történetéhez kapcsolódnak. A Közép-Európa nagy részét lefedő államalakulat ismeretlen ismerősként él a magyar történetírásban. Közismert tény, hogy hazánkat a magyar államalapítás óta szoros kötelék fűzte a szomszédos birodalomhoz, ahogy az is, hogy a késő középkorban már létrejött perszonálunió a következő évszázadban állandósult, miután Habsburg I. Ferdinánd 1556-ban átvette bátyjától a Német-római Birodalom kormányzását. Ez az állapot néhány időszak – a Rudolf és Mátyás közti testvérviszály, Wittelsbach Károly Albert, valamint Lotharingiai Ferenc István császársága – kivételével a birodalom 1806. évi megszűnéséig fennmaradt, összekapcsolva ezzel a két ország történelmét.
Ennek ellenére magáról a birodalomról, annak működéséről és a régióban betöltött szerepéről a legutóbbi évtizedekig a történelem iránt fogékony magyar olvasó csak kisszámú szakirodalomból tájékozódhatott. Nem sokkal több élt a köztudatban annál, mint hogy a 962-ben II. Ottó császár létrehozta államalakulat közel háromszáz, többé-kevésbé önálló fejedelemségből állt. Emellett máig tartja magát a „kisnémet” történetírás örökségeként az a nézet, hogy a francia külpolitika kezdeményezésére a vesztfáliai békével a Német-római Birodalom végérvényesen letért a „fejlődés útjáról”, és anakronisztikus képződménnyé vált Európa közepén – egy sem nem szent, sem nem római, de még csak nem is birodalommá, ahogy azt már Voltaire becsmérlően megjegyezte.
Maga a német történetírás is hosszas vitákat folytatott és folytat ma is a saját múltjának kereteit meghatározó államalakulat értelmezésének lehetőségeiről. Noha a kérdésben nem született megnyugtató konszenzus – erre talán a jövőben sem érdemes várnunk –, a birodalom késő középkori és kora újkori történetének kutatása a II. világháborút követő évtizedekben örvendetes módon felélénkült, és ez az érdeklődés egyelőre töretlennek látszik. Így a magyar történetírás is egyre inkább felfigyelt a német kutatás eredményeire, és a rendszerváltozás következtében megnyíló új lehetőségek egyre szorosabbá fűzték a szálakat a két ország kutatói között.
A soron következő írások is erről az egyre intenzívebbé váló kapcsolatról tesznek tanúbizonyságot. Az első mindjárt az együttműködés szemléletes példájaként a protestáns rendiség egyik jeles német kutatójának áttekintése a birodalmi államjog és a protestáns rendi politika kapcsolatáról. A birodalom jogtörténete bonyolult kérdés, ebben segít eligazodni Gabriele Haug-Moritz tanulmánya. Ezt követően, G. Etényi Nóra írásából egy mind nagyobb érdeklődésre számot tartó téma, a politikai nyilvánosság kutatásának új eredményeit ismerhetjük meg a németországi történetírás szemszögéből. A következő dolgozat egy szintén felívelőben lévő kutatási irány, a katolikus felvilágosodás vizsgálatának német eredményeiről és hazai lehetőségeiről tájékoztatja az olvasót, majd a szimbolikus politika bemutatásának egyik Németországban és hazánkban is kedvelt terepe, a koronázás kerül terítékre Vajnági Márta tanulmányában. Az ezt követő dolgozat Guitman Barnabás tollából a schmalkaldeni háború magyar szálait bogozza ki, új adatokkal szolgálva a hadtörténeti kutatás számára. Végül a Német-római Birodalom kora újkori történetének egyik legfontosabb kérdése: a francia külpolitika vesztfáliai béke utáni főbb irányvonala kerül a vizsgálat középpontjába Hámori Nagy Zsuzsanna tanulmányában.
A Visszhang rovatban Sághy Marianne írása olvasható a Német-római Birodalom középkori védőszentjének, Szent Móricnak kultuszáról egy párizsi kiállítás kapcsán. A könyvismertetések pedig a német történetírás legfrissebb eredményéről kívánnak számot adni egy forráskiadvány, egy monográfia és két tanulmánykötet bemutatásával.
A Világtörténet jelen számának szerzői remélik, hogy írásaikkal közelebb hozhatják a magyar olvasóközönséghez a Német-római Birodalom történetét, és kutatásaik ismertetésével tovább mélyítik azt a szakmai kapcsolatot, amely a német és magyar történészszakma között már eddig is számos eredményt hozott.

                                                                                                                         Forgó András