+36 1 224 6700    titkarsag@btk.mta.hu

2016. szeptember 16–17-én tartotta a Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon kutatócsoport második nemzetközi konferenciáját a nemzeti múlt és kultúra megteremtésének történetéről magyar–finn összevetésben. A konferenciának ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudmányi Kutatóközpont adott otthont (a program és az előadások rezüméi angol nyelven itt olvashatóak).

A konferenciát Gyáni Gábor kutatásvezető nyitotta meg, aki a nemzeti történelem különböző felfogásait ismertette. Gyáni szerint a nemzeti történelem alatt két, különböző tárgyat kell érteni: egyrészt a nacionalista szempontú történetírást, másrészt pedig egy adott országot vagy nemzetet tárgyául választó historiográfiát. A kettő közötti különbségtételt nehézzé teszi, hogy az ezeket leíró fogalmak, különösen az angol tudományos szaknyelvben, gyakran ugyanazok.

Az első szekciót a kutatócsoport másik vezetője, Dávidházi Péter előadása nyitotta meg. Dávidházi Petőfi Nemzeti dalának textuális és kvázi-textuális technikáit vizsgálta meg, amik alkalmassá tették ezt a verset a nemzeti múlt narrativizálására. Szervesen kapcsolódott Dávidházihoz a második előadás, amelyet Tuomo Lahdelma (Jyväskyläi Egyetem) tartott. Lahdelma Eino Leino 1909-ben és 1910-ben publikált finn irodalomtörténeti antológiáját, illetve monográfiáját elemezte, amelyek a finn irodalmi kánon megteremtésére tett markáns kísérletek voltak. Leino tudatosan marginalizálta a finnországi nem finn nyelven (leginkább svédül) író szerzők műveit, hogy felmutassa az autentikus finn irodalmat. A szekciót záró Fórizs Gergely két magyarországi filozófus, Szentmiklóssy Alajos és Müller Godofréd reformkori műveit vizsgálta. Mindkét elemzett szerző a nemzeti lét elméletéhez járult hozzá; Fórizs kérdése az volt, hogy a nacionalizmus-elméleti szakirodalom által szinte teljes konszenzusban elfogadott tézis a nemzeti identitás modern feltalálásáról mennyire alkalmazható erre a két íróra. Fórizs javaslata szerint a Derrida által kidolgozott bricolage a leginkább alkalmas terminus Szentmiklóssy és Müller megértésére.

A második panel első előadója Anssi Halmesvirta (Jyväskyläi Egyetem) volt, aki a pán-nacionalizmusokat vizsgálta meg a finnugor példán keresztül. Bár a pán-nacionalizmusok mindezidáig nem bizonyultak sikeresnek, tanulmányozásuk mégis fontos, mert a 20. század első felében a magyar, finn, stb. nacionalizmus érdekes kiegészítői voltak. A következő előadó, Konrád Miklós, a skála másik végét mutatta be: előadásában a neológ zsidó értelmiségiek történeti narrációját mutatta be, amelynek révén közös zsidó–keresztény múltat tudtak felmutatni. Kohn Sámuel pesti rabbi kazár-elmélete ugyanis már a 9. században egy zsidó vallású kisebbséggel rendelkező magyar nemzetet vizionált, amit értelemszerűen a modern keresztény–zsidó együttélés előképének szánt.

A harmadik szekció három előadásra oszlott. Jyrki Pöysä (Jyväskyläi Egyetem) a finn kulturális nacionalizmusban különösen fontos néprajzzal foglalkozott. A Kalevala kiadása a finn kulturális nacionalizmus egyik korai és nagyon komoly hatást gyakorló eseménye volt; ironikus módon a Kaleválát népszerűsítő egyesület tagjainak jelentős része magát a szöveget nem értette, mert svéd nyelven tudott csak. Mester Béla előadása a nemzeti filozófia megteremtésének folyamatát vizsgálta. Azt a folyamatot követte végig, hogy az univerzalitásra törekvő filozófia a nemzeti nyelvre való átállás által hogyan küzdött az egyetemesség igénye és a nemzeti kultúra megalkotásának feladata között. Két esettanulmánya Almási Balogh Pál, ill. Erdélyi János voltak, akik egy magyar filozófiatörténeti narratíva megalkotásán dolgoztak. Janne Vilkuna (Jyväskyläi Egyetem) az 1870-ben alapított Finn Antikvárius Társaság működését vizsgálta. Vilkuna rámutatott arra a paradoxonra, hogy az írásos emlékek gyér száma miatt a finn nemzet átfogó történetét megírni nem lehetett, ennek ellenére a társaság magas tagszámmal működött.

A konferencia második napját Lajtai László előadása nyitotta, aki a 19. századi magyar nyelvű történelemtankönyvek nemzetkoncepcióit járta körül. Lajtai azt demonstrálta, hogy a tankönyvekben a nemzet etnikai és állampolgári megközelítése egymástól elválaszthatatlanul keveredett. Olli Heikkinen (Sibelius Akadémia, Helsinki) a gyakorlatilag finn nemzeti zenekarként működött Helsinki Városi Zenekar 1882. évi alapítását járta körül. Előadásában azt mutatta be, hogy a zene univerzális nyelve ellenére hogyan kapott egyre nagyobb hangsúlyt a finn etnicitás szerepe a zenekar vezetőinek kiválasztásában és a zenekar közönsége körében. Cieger András referátuma a magyar nemzeti jogtudomány 19. századi változását mutatta be. Előadásában azt a folyamatot fejtette ki, aminek során a jogtudomány vezető képviselői a 19. és 20. századok fordulójára egy olyan magyar jogi hagyományt konstruáltak, amely a nyugat-európai jogfejlődéstől szinte teljesen különbözően, azzal párhuzamosan alakult ki. A századfordulóra így a magyar jogtudomány, és a jellemzően jogi műveltséggel rendelkező politikai osztály egyre jobban bezárkózott. A konferenciát Hites Sándor előadása zárta, aki Toldy Ferenc és Kautz Gyula irodalom-, illetve gazdaságtörténeti munkáit vetette össze. A két szerző időfelfogását, a hanyatlásnak és fejlődésnek általuk megrajzolt ívét összehasonlítva azt mutatta be, hogy Toldy és Kautz, bár igen különböző területen alkottak, mégis számos ponton érintkező koncepcióval dolgoztak.

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6700

E-mail

titkarsag@btk.mta.hu