Szent Márk, illetve a búzaszentelés napja április végén van. A körmenetben felhangzó énekek szövege az általános könyörgések mellett az aktuális kéréseket is tartalmazza. Minthogy most szárazság és járvány van, Juhász Katalin, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa az idevonatkozó énekszövegekből idéz néhányat. Az ének az írás végén elhelyezett linkre kattintva meg is hallgatható a szerző előadásában.
A körmenetek
A körmenet énekkel, esetleg kultikus tánccal kísért, ünnepélyes, rendezett vonulás, amelyet már a pogány világ és az Ószövetség is ismert. Legfőbb funkciója a vallásosság közösségi kinyilvánítása, amelynek két fő típusa a hálaadó, illetve a valamilyen kéréssel az Isten felé forduló processzió.
Az első keresztény körmeneteket a 4. században, az üldözések megszűnését követően tartották. Rómában az ún. stációs liturgia része volt a körmenet, amely azt jelentette, hogy a pápai szentmise előtt a hívek egy közeli templomban gyűltek össze és onnan körmenetben vonultak a mise helyszínére (a stációs templomba). Az 5. században már Európában is elterjedt a Jézus jeruzsálemi bevonulását megjelenítő virágvasárnapi körmenet, s a gyertyaszentelő körmenet is hamarosan a liturgia része lett, míg az úrnapi körmeneteket csak 1270-ben vezették be. A 4. században, a kisázsiai Antiochiában született híres egyháztanító, igehirdető Aranyszájú Szent János, konstantinápolyi püspök már említi az esőért végzett körmeneteket is.
A liturgikus évben rendszeresen visszatérő körmenetek: gyertyaszentelő (február 2.), virágvasárnapi, keresztjáró (áldozócsütörtököt megelőző három nap), búzaszentelő (április 25.), úrnapi, föltámadási (Húsvét) körmenet, valamint a helyi egyházak, illetve templomok saját körmenetei (például Szent Jobb-körmenet, skapuláré). Körmenet rendkívüli események kapcsán, például esőért, természeti csapások, járványok elhárításáért, békéért, szentek közbenjárásáért, illetve hálaadásként is tartható. Különösen a tavaszi időben voltak szokásban a települést és annak határát megkerülő, könyörgő körmenetek.
Jantyik Mátyás: Búzaszentelés (1899).
1950–1989 között a templomon kívül tartott körmeneteket csak hatósági engedéllyel, illetve korlátozásokkal (rövidített útvonal, sötétedés előtti befejezés) lehetett megtartani. A rendszerváltozás óta az egyházközségek fokozatosan visszatértek a korábbi formákhoz, egyúttal alkalmazkodva a mai körülményekhez is.
A koronavírus járvány miatt idén a körmenetek is elmaradtak, vagy sajátos formában tartották meg azokat. Az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia közössége például virágvasárnap egymástól biztonságos távolságban, maszkban, a templom körül tartotta meg a körmenetet, amit a hívek többsége nem a helyszínen, hanem az online közvetítésen át követett. Húsvét vasárnapján a feltámadási körmenet útvonalát kiterjesztették a teljes körzetre, viszont csupán ketten – Hodász András plébános atya és Kuzmányi István diakónus – vonultak végig az oltáriszentséggel, csengőszó mellett, és a hívek az út mentén, lakóhelyük közvetlen közelében fogadták a „menetet” – természetesen maszkban.
Körmenet esőért és a járvány megszűnéséért
Az áldozócsütörtök (Krisztus mennybemenetelének ünnepe, húsvét utáni 40. nap) előtti ún. „keresztjáró napok” körmeneteire és a búzaszentelési körmenetre is jellemző, hogy ezek alkalmával a jó termésért, a megfelelő időjárásért, a természeti csapások, járványok elhárításáért könyörögtek a hívek.
A búzaszentelő körmenetet (Litania maior) április 25-én, Szent Márk evangélista ünnepén tartják. Zászlókkal, kereszttel, stációk bejárásával vonulnak a település határába, és a négy égtáj felé fordulva – megfelelő énekek (népénekek, zsoltárok, litániák) eléneklése, illetve evangélium-részletek felolvasása után – megáldják a sarjadó vetést. (A szokás történetéről és magyarországi, egyházzenei-liturgiai sajátosságairól a fennmaradt ordináriumok elemzése alapján lásd Földváry Miklós István: A Litania maior és a Szent Márk-napi búzaszentelés szokása.) Szokás volt, hogy a kihajtott gabonából néhány szálat hazavittek, és az állatoknak adták vagy az imakönyvükbe tették.
Búzaszentelés Maconka (Heves m.), 1940-es évek. Ismeretlen fényképész felvétele. (Néprajzi Múzeum Fényképtára)
Búzaszentelési énekek
Már az 1676-os csíksomlyói, Kájoni János féle Cantionale Catholicum énekeskönyvben szerepel az a búzaszentelési ének (813. sz. ének „REGI LITANIA”), amelynek változatai a későbbi énekeskönyvekben és a népi gyakorlatban, részben folklorizálódott alakban is előfordulnak. Ez tulajdonképpen egy litánia, amelynek sokféle kérést megfogalmazó 59 versszaka között szerepelnek a következő, esőért, illetve járvány megszűnéséért fohászkodó strófák:
Adgy kedves harmatokat, Ur Christus. Földeinkre valókat, Ur Christus.
Hogy nyújthassák hasznokat. Hogy nyújthassák hasznokat.
…
Dög-haláltól, fegyvertöl, Ur Christus. Ehségtöl szomjúságtól, Ur Christus.
Ments meg minden gonosztól. Ments meg minden gonosztól.
Az ének az 1797-ben, Egerben nyomtatott Szentmihályi Mihály-féle énekeskönyvben is szerepel, mint „processió alatt” mondott „más régi lytánia”, amelyet visszajövetelkor énekeltek a hívek.
A Kájoni-féle Cantionale énekeit is magába foglaló, illetve annak sajtó alá rendezett, átdolgozott kiadásául szánt Baka János szerkesztette Erdélyegyházmegyei Énekeskönyv Gyergyószentmiklóson, 1921-ben kiadott I. kötetében ugyancsak szerepel a búzaszentelési ének – 27, tematikusan csoportosított versszakkal. Az ének esőért három strófában, a járvány megszűnéséért egy strófában fohászkodik az Úr Krisztushoz. Dallama a Kájoni-féle búzaszentelési énekétől eltér, bár a strófaszerkezete azonos:
Majdnem ugyanez a dallam népi gyűjtésből is ismert: a Szűz anyád örvendezik… kezdetű búcsús éneket a moldvai Gyoszényből (Diószín, Diósfalu) a két világháború között a Baranya megyei Szárász községbe telepített Benke Jánosné, Benedek Rózsi (sz. 1906) énekelte Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjamin mikrofonjába, a Magyar Rádió stúdiójában, 1950-ben, a Pátria hanglemezek korábbi felvételein. (Az ének egy évvel korábbi meghallgatható a ZTI Hungaricana adatbázisában, ugyanettől az énekestől, Pápánkat, püspökünköt kezdettel. A Pátria felvétel a változatok adataival itt elérhető.) Moldvában – a lészpedi Simon Jánosné Bodnár Kati és Sánta (Estyóp) Józsiné Simon Anna előadásában – Harangozó Imre rögzítette hangfelvételen az ének esőkérő versszakait. (A dallamot Domokos Mária jegyezte le. Köszönet Medgyesy S. Norbertnek, aki felhívta figyelmemet az énekre.)
Ereszd mëg a felhőket, Úr Krisztus!
Adj szükségës esőket!
Adj szükségës esőket!Hallgasd meg mi könyörgésünköt, Úr Krisztus!
Ne hagyj elveszni minket,
Ne hagyj elveszni minket!Ereszd mëg a felhőket, Úr Krisztus!
Hallgasd mëg könyörgésünköt,
Segíts mëg mi bennünköt!Ereszd mëg a felhőket, Úr Krisztus!
Adj szükségës esőket, Úr Krisztus!
(Az első dallamsorra.)
Medgyesy S. Norbert a Vas megyei Perenyén, egy 1855-ben megkezdett kéziratos énekeskönyvben talált hasonló esőkérő szöveget, amelyben Máriától kérik a „szép tiszta esőket”, túlzottan csapadékos időjárás esetén ugyanebbe a szövegbe behelyettesítve: „szép tiszta időket”. A szövegben Mária közbenjárására az Úr Jézus az aktuális időjárásnak megfelelően „megnyitja” vagy „bezárja” az egeket. (Dallama: Ó, Mária drága név, téged óhajt tiszta szív, Mária… Éneklő Egyház 292.) (A perenyei énekeskönyvben egy másik esőkérő/tiszta idő kérő ének is van, melynek szövege és dallama is a helyi hagyomány része, nyomtatott énekeskönyben nem szerepel.)
Húsvét 3. vasárnapján az Angyalföldi Szent Mihály templom online miséje előtt saját előadásomban hangzottak fel a Baka-féle énekeskönyvben található búzaszentelési ének részletei a most aktuális versszakokkal (a „döghalál” kifejezést az általam énekelt változatban a „járvány”-nyal helyettesítettem). A videóra kattintva hallgatható meg:
Juhász Katalin
Irodalom:
Földváry Miklós István: A Litania maior és a Szent Márk-napi búzaszentelés szokása. Magyar Egyházzene 17. évf. (2009) 3. 343–360.
Domokos Pál Péter szerk.: „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” Budapest: Szent István Társulat, 1979. 1225–1229.
Szentmihályi Mihály: Egyházi Énekeskönyv Eger, 1797. 56–58.
Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999. Nr. 317.
Juhász Katalin a BTK Néprajztudományi Intézet Társadalomnéprajzi témacsoportjának tudományos főmunkatársa. Eredetileg textilvegyészmérnök, harminc éve néprajzkutató.
Fő kutatási területei: tisztálkodási szokások, városi életmód és jelenkori ünnepi szokások, táplálkozási szokások, táncházi folklorizmus, történelem a folklórban.
Számos ismeretterjesztő írás szerzője, rendszeresen tart élőzenével egybekötött ismeretterjesztő előadásokat.
Népdalénekesként országos és nemzetközi versenyek díjazottja, tematikus népzenei lemezek szerkesztője, közreműködője.
Néhány fontosabb publikációja:
Juhász Katalin (szerkesztő és több fejezet szerzője): Falu a városban: Az angyalföldi OTI-telep. Dokumentumok és néprajzi tanulmányok. Budapest: L'Harmattan, MTA Néprajzi Kutatóintézet (2012) , 270 p.
Body-Odour-Cleanliness within the “Happiest Barracks”, Hungary 1960–1989. TEORIYA MODY / FASHION THEORY : 26 pp. 339-363, 457. (2013)
Dojcsin Petár és Mátyás király a kocsmában. Egy délszláv epikus ének nyomában. RECITI.HU pp. 13-62. , 50 p. (2018)
Ismeretterjesztő írásai a Folkmagazin című szakmai lapban.
Teljes publikációs jegyzéke itt elérhető.
