A jelenlegi világjárvány jól rávilágít arra, hogy egy vírus terjedését nem gátolják meg a közigazgatási és kulturális határok. A koronavírus ugyanúgy megfertőzhet, megbetegíthet bárkit, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján él. Azonban az, hogy a megbetegedést, és a tüneteket miképpen magyarázza, illetve a gyógyítás eljárásait és a gyógyulás folyamatát hogyan értelmezi egy-egy közösség, jelentős eltéréseket mutat. Mindezen eltérések alapja az, hogy miképpen gondolkodnak egy adott kultúrában az emberek a létezők csoportjairól, valamint az, hogy mit gondolnak az emberi testről és a lélekről. Ha egy fertőzés biológiai ténye azonos is, a megbetegedés és a gyógyulás folyamata valamint a megelőzés és gyógyítás eljárásai eltérőek lehetnek. Ezekre a különbségekre hoz példát Mészáros Csaba, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa az Északkelet-Szibériában élő jakutok között végzett sokéves terepmunkájának tapasztalataira alapozva.


A jakut néprajzkutatás egyik legtehetségesebb kutatójának, a 2020. április 6-án elhunyt Szergej Konsztantinovics Kologyeznyikov emlékére

Két történet, két beteg

Mielőtt a betegségről, a testről és a lélekről alkotott jakut elképzelésekről szó esne, két jakutiai terepmunka-élményemet szeretném megosztani. Olyan élmények ezek, amelyek felhívták a figyelmemet arra, hogy a jakutok merőben másképp gondolkodnak a betegségekről, valamint az emberi testről és a lélekről, mint ahogy az a hazai közgondolkodásban általános. 2004 nyarán egy 200 lelkes kis jakutiai falutól nem messze (mintegy 40 kilométerre) elterülő kaszálóra mentünk ki két jakut barátommal motorkerékpáron.

TERKEP1 MCS

A kaszálón a frissen vágott széna, és a szálló virágpor rögtön előhozta minden allergiás tünetemet. Fújtam az orrom, égett a szemem és alig kaptam levegőt. Mivel több, mint egy hétre érkeztünk a kaszálóra, ezért felkészülten benyúltam a hátizsákomba, hogy elővegyem az allergia-gyógyszeremet. Ám a hátizsák oldalzsebe üres volt, a gyógyszert a faluban hagytam.  Tolja és Pása, a két útitársam, akikkel együtt töltöttem volna halászattal, kaszálással valamint interjúk készítésével az időt, látták rajtam, hogy valami baj van.

KEP 1 MCS

Mikor elmondtam, hogy mi a gond Pása azonnal megnyugtatott:

- Persze, a gyógyszer is használ, de minden fejben dől el!

- Hogyhogy? – kérdeztem vissza.

- Hát úgy, hogy a betegség nem a testet támadja meg, hanem mindenedet. Vagy a testedben győzöd le, vagy itt. – és a fejére mutatott. – Tudod, valójában a tested is egy lélek, és lelked is egy test.

Ezt a párbeszédet akkor még nem értettem egészen pontosan, de mindenesetre igyekeztem nem gondolni az orrfolyásra, többet halászni és kevesebbet kaszálni a réten. Az egy hét pedig meglepően könnyen el is telt.

2009 telén egy Tiaja nevű kis faluban fényképeket nézegettem. Szíder apó, akinél laktam a családi albumát vette elő, ismerkedésképpen. Az egyik képen egy egészen közelről lefényképezett tőkésrécét láttam. Ezen nagyon csodálkoztam, hiszen Jakutiában olyan intenzíven vadásznak a vízimadarakra, hogy azok az ember közeledtére elrebbenek, és közeli fényképet készíteni róluk lehetetlen.

TERKEP2 MCS
KEP 2 MCS

- Szíder apó, hol készült ez a kép?

- Itt a Kündede tavon!

- És hogyhogy ilyen közel engedett a réce?

- Azért, mert azon a tavon akkor évekig nem vadásztunk. Beteg volt a tó, és meg kellett gyógyulnia. Öt évig, ha jól emlékszem, sem halászni, se vadászni nem volt szabad. A récék hamar megtanulták, hogy ott biztonságban vannak, így aztán nem repültek el.

KEP 2.1. MCS

Test és lélek kapcsolata

Ahhoz, hogy meg lehessen érteni ezeket a beszélgetéseket, és azt, hogy miképpen lehet teste a léleknek, és betegedhet meg egy tó, érdemes számba venni azokat a képzeteket, amelyek szerint a jakutok a testről, a lélekről és a különféle földi létezőkről gondolkodnak.

A jakutok szerint három egymással összefüggésben kialakuló lélek építi fel a világot. Az emberben mindhárom lélek megtalálható, az állatok többségében csak kettő, a növényekben (némely kivételtől eltekintve) csak egy, a különféle testnélküli szellemekben pedig szintén kettő. Ez a három lélek az anyalélek (ije kut), a földlélek (buor kut) és a levegőlélek (szalgin kut). Az anyalélek örök. Sosem veszik el. Az ember halálával nem semmisül meg – hanem újjászületik. Éppen ezért az anyalélek továbböröklődik, gazdagodik, minden élettel egyre inkább kiteljesedik. Az anyalélek a fogantatáskor kelti életre a földlelket (buor kut). Ez az ember minden porcikájában jelen van, attól nem elkülöníthető, és az ember halálával megsemmisül, földdé válik. Végül az emberi szellemet létrehozó levegőlélek (szalgin kut) alakul ki az anyában a fogantatás után. A levegőlélek adja a gondolkodás képességét és a vágyakat az embernek. Ez a lélek az ember élete során (például amikor valaki alszik) szabadon elhagyhatja az ember testét kis bogárként vagy pókként testet öltve. Az ember halálakor ez a lélek nem semmisül meg. Vagy eltávozik a túlvilágra, vagy pedig az elhunyt lakóhelyén marad.

A három lélek kialakulását, a születés előtt és után egy teremtő női szellemlény, jakutul az Ajihit ellenőrzi és támogatja. 

ABRA 0

A lelkek egymáshoz fűződő hozzávetőleges kapcsolatát az alábbi ábra mutatja.

ABRA 1 MCS

Azt pedig, hogy az egyes létezők milyen jellegű lélekkel rendelkezhetnek a következő diagramok mutatják

ABRA 2 MCS

Amikor tehát a jakutok egy tóról beszélnek, akkor igen gyakran egy testtel, (többféle) lélekkel és gondolatokkal rendelkező létezőre gondolnak, amely ugyanúgy szenvedhet különféle betegségekben, lehet bosszús, ellenséges, vagy éppen hálás, hasonlóan egy emberhez. A tavakat ezért jakutul nagymamának (ebe) hívják. Szíder apó a fent idézett beszélgetésünk közben is a Kündede-tóra egyszerűen Kündede nagymamaként hivatkozott.

E kitérő, vagyis a három lélek egymáshoz való viszonyának rövid bemutatása fontos szerepet kap a betegségekről való hagyományos jakut gondolkodás megértésében. Mivel a három lélek egymással összefüggve, egymásra hatva irányítja az ember életét, ezért sosem fordulhat elő az, hogy csak az emberi test, vagy csak az emberi lélek beteg. Minden hatás, ami a testet éri, az egyúttal a lelket is éri – és fordítva. A három lélek, az ember élete során a környezetével kapcsolatba kerülve él. Ez a környezet, amint korábban bemutattam, szintén testtel és lélekkel rendelkező élőlényekből áll. Velük érintkezve az ember sokféle hatásnak van kitéve. E hatásokkal az egyes emberek, és az emberek lelkei eltérőképpen birkóznak meg. Ezt lehet a lelkek ellenálló-képességének nevezni. Egy ember anyalelke tehát lelkierőként (szür), a földlelke lélegzetként, állóképességként (tín), a levegőlelke pedig alkotóerőként (ongohú) jelenik meg a mindennapokban. A lelkek ezen megjelenési formái hajtják előre az embert és alakítják sorsát élete során. 

Ha azonban az ember megbetegszik, megsérül, lustává vagy éppen akaratgyengévé válik, akkor az azt jelenti, hogy a szür, a tín vagy az ongohú állapotában valami kedvezőtlen változás áll be. Ebből a szempontból a betegség egésze valójában csak egy tünet, a változás az ember erejében (szür, tín, ongohú) található. A probléma gyökere pedig nem is e három erőben, hanem a lélek nem megfelelő állapotában keresenendő. Amikor tehát egy vírus megfertőzi az embert, akkor nemcsak arról van szó, hogy egy élőlény, egy test behatol az emberi testbe, hanem arról is, hogy egy valamiféle lélekkel rendelkező, lélekhez kapcsolódó vírus kapcsolatba lép az emberi lélekkel és testtel. Következésképpen a vírus nemcsak a testben, de a lélekben is változásokat okoz. Éppen ezért nem elegendő a testet gyógyítani – hiszen az csak a tüneteket enyhíti, hanem a lélek (azaz mind a három lélek) állapotának a megértése is szükségeltetik a gyógyuláshoz. Ennek megfelelően egy alkoholfüggőségben szenvedő jakutot sem az elvonókúra (vagyis az alkohol megvonása) hoz rendbe, hanem a lélek és a lélekerő megerősödése.

abra4

Amikor tehát a koronavírus jelentette világjárvánnyal néznek szembe Jakutiában az emberek, akkor ők is (hasonló mértékben, mint mi Magyarországon) tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a cseppfertőzéssel való terjedés, a vírus RNS állománya. Ugyanakkor arra is gondolhatnak a betegség értelmezése során, hogy itt nem egy egyszerű vírus emberi testben való reprodukciója zajlik, hanem egy olyan bonyolult kapcsolat is kialakulhat, amelyben az egyes lelkek állapota megváltozik.  

KEP 3 MCSFotó: Jana Makarova

Ennek eredményeképpen Jakutiában ma ugyanúgy hordják az emberek a maszkot, mint nálunk, betartják a kétméteres védőtávolságot sorbanállás közben, ugyanakkor meghallgatják az egyik legjelentősebb jakut gyógyító-asszony véleményét is, aki a világjárvánnyal kapcsolatban megnyugtatja a helyieket az egyik helyi tévéadón, és egyúttal felszólítja őket arra, hogy áldozzanak a tavaknak, folyóknak, helyszellemeknek, hogy a lelkek közötti viszony békés, harmonikus legyen. A járvány leküzdéséhez ugyanis a lelkek közötti egyensúly elengedhetetlen.

Röviden: egy jakut ember számára a maszkhordás vagy a vitaminok szedése a gyógyulásnak csak az egyik oldalát adja, amely önmagában sosem lehet igazán hatásos. Ahhoz, hogy valóban meggyógyuljon, ugyanannyira fontos az is, hogy megfelelő kapcsolatban legyen a környezetében lévő lelkekkel, szellemekkel, akikkel együtt közösséget alkotva élhet csak teljes értékű életet. A koronavírus megjelenése sem más, mint egy tünete, okozata annak, hogy az ember a környezetében élő lelkekkel, létezőkkel rossz viszonyt ápol. A járvány leküzdésének a problémákkal terhelt viszony megjavítása az egyetlen fenntartható eszköze. Vagyis a jó kapcsolat és a folyamatos kommunikáció a különféle létezők között.

Mészáros Csaba


A cikkben szereplő összes kép a szerző tulajdona.


SZERZOI KEP MCSMészáros Csaba a BTK Néprajztudományi Intézet Társadalomnéprajzi Témacsoportjának tudományos főmunkatársa.  2000 óta végez néprajzi terepmunkát Mongóliában és Jakutiában.

Kutatási területe a szubarktikus táj és az ember viszonyának átalakulása az éghajlati és környezeti változások idején.

Legfontosabb publikációi:

Tekintély és bizalom. Kultúra és társadalom két szibériai faluközösségben. Budapest: PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék MTA BTK Néprajztudományi Intézet L’Harmattan Kiadó.

The alaas: the interplay between environment and Sakhas in Central-Yakutia. Halle: Max Planck Institute for Social Anthropology