+36 1 224 6700    titkarsag@btk.mta.hu

„El kellett hagynia játéktárgyait, hogy maga legyen játéktárggyá” – Mária, az első magyar királynő

625 éve, 1395. május 17-én hunyt el Mária magyar királynő egy lovasbalesetben. A hírek szerint állapotosan egyedül kilovagolt a hegyekbe, ahol lováról leesve, világra hozta koraszülött gyermekét. Mire kísérői nyomára akadtak, anya és gyermeke egyaránt halott volt. A balesetről sajnos egyedül egy 15. század elején, 1419 előtt készült német krónika számol be, így még az sem biztos, hogy az események pontosan a fentiek szerint történtek – ami bizonyos: a királynő halála, és a tény, hogy a történtekre fájdalmasan korán került sor. A királynő még csak huszonnégy esztendős volt, amikor lovával felbukott a Vértes vadonában. Mária életét Csukovits Enikő, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója mutatja be.


625 éve, 1395. május 17-én hunyt el Mária magyar királynő egy lovasbalesetben. A hírek szerint állapotosan egyedül kilovagolt a hegyekbe, ahol lováról leesve, világra hozta koraszülött gyermekét. Mire kísérői nyomára akadtak, anya és gyermeke egyaránt halott volt. A balesetről sajnos egyedül egy 15. század elején, 1419 előtt készült német krónika számol be, így még az sem biztos, hogy az események pontosan a fentiek szerint történtek – ami bizonyos: a királynő halála, és a tény, hogy a történtekre fájdalmasan korán került sor. A királynő még csak huszonnégy esztendős volt, amikor lovával felbukott a Vértes vadonában. Mária életét Csukovits Enikő, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója mutatja be.


A kétszer megváltott nép – 275 éve történt a jászkun redempció

275 éve, 1745. május 6-án bocsátotta ki Mária Terézia azt a diplomát, amellyel a Jászkunságot visszahelyezte kiváltságos állapotába. A negyvenhárom esztendőn át tartó földesúri eladatottságból való megváltakozás az egész korabeli jászkun társadalmat megmozgatta. A redempció mind a mai napig élénken él a helyi emlékezetben, és központi eleme a jászkun identitásnak. Az évforduló alkalmából Mihalik Béla Vilmos, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a Jászkunság eladásának és visszaváltásának történetét foglalta össze.


275 éve, 1745. május 6-án bocsátotta ki Mária Terézia azt a diplomát, amellyel a Jászkunságot visszahelyezte kiváltságos állapotába. A negyvenhárom esztendőn át tartó földesúri eladatottságból való megváltakozás az egész korabeli jászkun társadalmat megmozgatta. A redempció mind a mai napig élénken él a helyi emlékezetben, és központi eleme a jászkun identitásnak. Az évforduló alkalmából Mihalik Béla Vilmos, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a Jászkunság eladásának és visszaváltásának történetét foglalta össze.


„Ha olyan bóldogok nem letek volna, az én mesém is továb tartot volna” – Arany Jánosné Ercsey Julianna élete

Arany János felesége, Ercsey Julianna iránt – számos más írófeleségtől eltérően – nem mutatott az utókor különösebb érdeklődést. Az írófeleségek ábrázolási hagyományának van egy olyan látens vonulata, amely szerint a feleségek meglehetősen ritkán bizonyulnak az ítélkezni kész utókor elvárásainak megfelelő választásnak: akár azért, mert feltűnni vágyó, önző és hiú különcként, akár azért, mert intellektuálisan igénytelen társként láttatják őket. Ercsey Julianna életéről, műveltségéről igen keveset tudunk – mindenesetre neki köszönhetünk néhány igen korai és kiváló magyar népmesét, melyek azután fia révén váltak széles körben ismertté. Ercsey Julianna nevét 1818. május 5-én vezették be a nagyszalontai református anyakönyvbe. Árnyékban maradt alakját, életútját és meséit Gulyás Judit, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be.


Arany János felesége, Ercsey Julianna iránt – számos más írófeleségtől eltérően – nem mutatott az utókor különösebb érdeklődést. Az írófeleségek ábrázolási hagyományának van egy olyan látens vonulata, amely szerint a feleségek meglehetősen ritkán bizonyulnak az ítélkezni kész utókor elvárásainak megfelelő választásnak: akár azért, mert feltűnni vágyó, önző és hiú különcként, akár azért, mert intellektuálisan igénytelen társként láttatják őket. Ercsey Julianna életéről, műveltségéről igen keveset tudunk – mindenesetre neki köszönhetünk néhány igen korai és kiváló magyar népmesét, melyek azután fia révén váltak széles körben ismertté. Ercsey Julianna nevét 1818. május 5-én vezették be a nagyszalontai református anyakönyvbe. Árnyékban maradt alakját, életútját és meséit Gulyás Judit, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be.


„Édesen tűnt le így egy pár óra” – egy soproni lány naplóbejegyzései Húsvét idején a reformkorban

A Húsvéthoz számos hagyomány és rítus kötődik. Ezek egy része szakrális, hiszen az ünnep a keresztény liturgia kiemelkedően fontos része. Másfelől van egy, a kereszténységtől eltávolodó, részben talán pogány eredetű, de népies gyökerű, ám a városokban is meghonosodott tradíciója, így a piros tojások ajándékozása, a locsolás stb. Adódik a kérdés, vajon a hagyományok és rítusok mennyire képezték részét elődeink életének? Katona Csaba, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa közel 180 év távlatából visszatekintve azt mutatja be, hogy az 1830-as és 1840-es évek fordulóján egy fiatal nő mit jegyzett fel a naplójába nagypéntekről, nagyszombatról, valamint húsvét hétfőjéről és vasárnapjáról. Mennyire határozta meg e napoknak a gondolatvilágát a szakralitás? A válasz talán nem meglepő: mérsékelten.


A Húsvéthoz számos hagyomány és rítus kötődik. Ezek egy része szakrális, hiszen az ünnep a keresztény liturgia kiemelkedően fontos része. Másfelől van egy, a kereszténységtől eltávolodó, részben talán pogány eredetű, de népies gyökerű, ám a városokban is meghonosodott tradíciója, így a piros tojások ajándékozása, a locsolás stb. Adódik a kérdés, vajon a hagyományok és rítusok mennyire képezték részét elődeink életének? Katona Csaba, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa közel 180 év távlatából visszatekintve azt mutatja be, hogy az 1830-as és 1840-es évek fordulóján egy fiatal nő mit jegyzett fel a naplójába nagypéntekről, nagyszombatról, valamint húsvét hétfőjéről és vasárnapjáról. Mennyire határozta meg e napoknak a gondolatvilágát a szakralitás? A válasz talán nem meglepő: mérsékelten.


Az ékezetek és az identitás – Márai Sándor az emigrációban

120 éve, 1900. április 11-én született Márai Sándor, a magyar irodalom nagy emigráns írója, aki élete jó részét hazájától távol töltötte. Az idegenség, az otthontalanság élete alapvető tapasztalatává vált, amiről az Idegenek és a San Gennaro vére című regényei tanúskodnak. Hogyan próbálta Márai feldolgozni azt, hogy elvesztett mindent, ami életében meghatározó jelentőségű volt? Milyen szerepe volt az identitás megtartásában az ékezeteknek? Deczki Sarolta a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa az író emigrációs éveit mutatja be.


120 éve, 1900. április 11-én született Márai Sándor, a magyar irodalom nagy emigráns írója, aki élete jó részét hazájától távol töltötte. Az idegenség, az otthontalanság élete alapvető tapasztalatává vált, amiről az Idegenek és a San Gennaro vére című regényei tanúskodnak. Hogyan próbálta Márai feldolgozni azt, hogy elvesztett mindent, ami életében meghatározó jelentőségű volt? Milyen szerepe volt az identitás megtartásában az ékezeteknek? Deczki Sarolta a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa az író emigrációs éveit mutatja be.


„Fontosabbat törvényhozásunk évlapjai nem ismernek” - Az 1848-as áprilisi törvények szentesítése

172 évvel ezelőtt, 1848. április 11-én V. Ferdinánd Pozsonyban aláírásával szentesítette az utolsó rendi országgyűlés jogalkotását. A 31 cikkely „áprilisi törvények” néven vonult be a magyar történelembe. Az alkotmány-jellegű törvényegyüttes korszakhatárt képez: lezárta a feudalizmus és a rendiség sokévszázados történetét, és megnyitotta az utat a jogegyenlőségen alapuló polgári társadalom és a parlamentáris államrendszer megteremtése előtt. Fónagy Zoltán, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a mára szimbólummá vált 1848-as áprilisi törvények szentesítésének körülményeit foglalja össze.


172 évvel ezelőtt, 1848. április 11-én V. Ferdinánd Pozsonyban aláírásával szentesítette az utolsó rendi országgyűlés jogalkotását. A 31 cikkely „áprilisi törvények” néven vonult be a magyar történelembe. Az alkotmány-jellegű törvényegyüttes korszakhatárt képez: lezárta a feudalizmus és a rendiség sokévszázados történetét, és megnyitotta az utat a jogegyenlőségen alapuló polgári társadalom és a parlamentáris államrendszer megteremtése előtt. Fónagy Zoltán, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a mára szimbólummá vált 1848-as áprilisi törvények szentesítésének körülményeit foglalja össze.