Megjelent a Világtörténet 2014. évi első, tematikus száma: Információtörténelem – újratöltve. A Világtörténet című folyóirat egyes számai megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. em. 57-es iroda; telefon: 224–6700/624 mellék; e-mail: ), valamint partnereinknél. A helyben megvásárolt 2014. évi 1. szám ára kedvezményesen 500 Ft, az e-mailen megrendelt szám ára 500 Ft + postaköltség. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál. A szám tartalma itt olvasható.
A tematikus szám szerkesztője, Z. Karvalics László nyitó tanulmánya a „nagy történelemként” felfogott információtörténelem tárgyalásával kísérletet tesz a szakirodalomból mindmáig hiányzó információs antropológiai alapvetés néhány fogalmi és szerkezeti kiindulópontjának formulázására. Árvai Tamás Kristóf az újasszír társadalom egy ez idáig más szempontból elemzett forráscsoportját, a királyfeliratokat helyezi nagyító alá, és rekonstruálja azt a szűrőrendszert, amelyen keresztül e szövegemlékek konkrét információs funkciója és információs tartalma felfejthető, értelmezhető, elemzésbe vonható. Buhály Attila az urartui epigráfiai hagyomány információs vonatkozásait járja körül, a multiplikációs hatás kulturális identitásképző és információközösség-teremtő erejének kontextusában. Fedeles Tamás figyelemre méltóan alapos tanulmánya a vallásos indíttatású utazások 15. századi történetének teljes információtörténeti keresztmetszetét nyújtja. Nemcsak az utazással megszerzett információs többletnek a (távoli) világ egyes elemeire vonatkozó ismeretek bővítésében játszott szerepét tárja fel, hanem annak minden instanciáját, a szóbeliség csatornáitól a tolmácsokon át a tárgyiasított információhordozókig, az utazók által a helyszíneken hagyott információépítészeti alkotásokig. Nagy érdeme, hogy ahol mód van rá, nyomon követi az új információ cselekvéssé válásának útját, a friss értesülések hatáskövetkezményeit. Radek Tünde bemutatja, hogy egyetlen forráscsoportból, a középkori német nyelvű krónikákból milyen nagy felbontásban tudjuk rekonstruálni a korabeli híráramlás teljes problémakörnyezetét: a hírek keletkezésének és továbbításának okait, fajtáit, nyelvi beágyazottságát, a különböző típusú és elnevezésű hírvivőket, szakosított szereplőket, azok díjazását, sebességét vagy épp a követjáráshoz kapcsolódó rituáléikat. Hasonló tettet hajt végre Hanny Erzsébet, aki a 17. század végének magyar–török vonatkozású spanyol hírirodalmát veszi nagyító alá, az (immár nyomtatott anyagokkal kiegészülő) kontinentális híráramlás földrajzi és mediális sokszínűségét felvillantva. Maria Stuibernek a 18. század második fele levelezőhálózataival foglalkozó tanulmánya remekül építi tovább az egyre elterjedtebb hálózati interpretációkat a levelezési praxis jobb tipológiai és nevezéktani leírása felé, kiemelve a periferikus tagok nagy szerepét a hálózatok közötti áramlások megteremtésében. Vörös Boldizsártól pedig megtudjuk, hogy még a hipermedialitással jellemezhető 20. században is milyen makacs módon tudnak újratermelődni az információáramlás parazitái, a nyilvános közleményforgalomba bekerült fikciók.
A tanulmányok magyar szerzői először előadásként formálták meg tárgyukat, amelyek a Nyíregyházi Főiskola Történeti és Filozófiai Intézetének 2013. november 21–22-én megtartott Információ és társadalom című konferenciáján hangzottak el.
