Megjelent a Világtörténet folyóirat 2020. évi 3. száma, amely II. Rákóczi Ferenc személyét és korát állítja a középpontba. Az új szám bevezető tanulmányát Tóth Ferenc, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója írta Egy emlékév után. A hazai és külhoni Rákóczi-kutatások újabb eredményei címmel.


Részlet a bevezető tanulmányból:

800px II. Rakoczi Ferenc ManyokiII. Rákóczi Ferenc életéről, az általa vezetett szabadságharcról és a tágabb értelemben vett Rákóczi-korszakról könyvtárnyi irodalom született az elmúlt évszázadok során, és a történelmi események megítélése is folyamatosan változott. A 19. század óta szinte valamennyi történelmi korszakban kialakult egy Rákóczi-kép, amelyet nagyban befolyásoltak a jelentősebb aktuálpolitikai és világtörténelmi események.

A Nagyságos Fejedelem a magyar történelem egyik legnépszerűbb nemzeti hősévé vált, akinek az emlékét szinte valamennyi magyar helységben őrzi egy utca, tér vagy intézmény. II. Rákóczi Ferenc nemcsak a magyar történelem kedvelt személyisége, hanem hasonló népszerűség övezi személyét számos európai országban, mint például Lengyelországban vagy Franciaországban.

A magyar országgyűlés 2018 novemberében úgy döntött, hogy a 2019. évet – Rákóczi erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából – II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánítja.

Vilagtortenet 2020 3Az emlékév során számos tudományos és kulturális eseményre került sor, több nemzetközi konferenciát is rendeztek (például 2019. szeptemberben Párizsban és Budapesten, novemberben Kassán), amelyeken a korszak magyar és külhoni kutatói újabb eredményeiket bemutatva igyekeztek árnyalni a hazáért és a szabadságért küzdő, tragikus sorsú fejedelem megítélését.

A tudományos rendezvények előadásaiból válogatva szeretnénk kis ízelítőt adni a tavalyi év gazdag tudományos eredményeiből, amelyek – részben folytatva a téma gazdag historiográfiai hagyományait – egyúttal új, interdiszciplináris kutatási perspektívákat kijelölve gazdagítják ismereteinket a Rákóczi-korról. A Rákóczi-szabadságharc és az azt követő emigráció történetének újabb kutatásai számos területen hoztak érdekes eredményeket. Itt elsősorban a diplomáciatörténeti, a társadalomtörténeti, valamint az irodalom- és művelődéstörténeti kutatásokra szeretnénk felhívni a figyelmet.

Tóth Ferenc

A teljes szöveg itt olvasható.

TANULMÁNYOK
(Tóth Ferenc bevezetője alapján)

 

Géraud Poumarède: A konstantinápolyi francia diplomácia és a magyarkérdés a Rákóczi-szabadságharc korában

Géraud Poumarède, az Université Bordeaux Montaigne egyetemi tanára a katonatiszt és diplomata Charles de Ferriol márki konstantinápolyi szerepéről nyújt tájékoztatást a Rákóczi-szabadságharc idején. Ferriol tevékenységével Köpeczi Béla, Benda Kálmán és Bóka Éva több mint harminc éve megjelent munkái óta nem igazán foglalkozott a magyar történeti kutatás, pedig a konstantinápolyi francia követség a francia királyi udvar és II. Rákóczi Ferenc kormányzata közötti kapcsolattartás egyik legfontosabb színtere volt.

A tanulmány gazdag jegyzetapparátusa jól bizonyítja, hogy a Francia Külügyminisztérium Levéltárának (ma Archives diplomatiques de La Courneuve) viszonylag gazdag magyar vonatkozású forrásanyagát (Correspondance politique Hongrie et Transylvanie) érdemes a konstantinápolyi diplomáciai levelezésekkel is összehasonlítani.

Ferriol jelentősége nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a francia diplomaták közül ő ismerte a legjobban a magyarországi és az erdélyi helyzetet, hanem tapasztalt katonaként jól rámutatott a szabadságharc bukásának okaira is.


Núria Sallés Vilaseca: „Erdély fejedelméhez küldtek csupán.” Jacques de Boissimène küldetése III. Ahmed szultán udvarában (1717–1718)

Szintén a klasszikus diplomáciatörténeti tanulmányok közé tartozik Núria Sallés Vilaseca, az Universitat Pompeu Fabra, Barcelona docense írása, amely Jacques de Boissimène, a spanyol szolgálatban tevékenykedő francia ügynök 1717–1718-as törökországi küldetéséről szól. Boissimène küldetése viszonylag jól ismert a magyar történészek számára is, mivel Szekfű Gyula és Köpeczi Béla monográfiáiban is olvashatunk tevékenységéről.

Az itt közölt tanulmány más nézőpontból vizsgálja és értékeli a száműzött fejedelem személyéhez küldött spanyol–francia követ küldetését. Egyrészt rámutat arra a jelenségre, hogy a magyarországi és erdélyi függetlenségi mozgalmak és a francia külpolitika sikeres Habsburg-ellenes együttműködése milyen példaértékű modellként szolgálhatott más európai hatalmak, mint jelen esetben a Spanyol Királyság számára. Másrészt pedig a tanulmányból azt is megtudhatjuk, hogy a száműzött Rákóczi fejedelem törökországi jelenléte milyen kiváló eszközt jelentett a spanyol örökösödési háború utáni években a Habsburg Monarchiával nyílt konfliktust kerülő, viszont a török háború elhúzódásában érdekelt nagyhatalmak diplomáciai tevékenységének leplezésére.


Balázs-Szabelski Enikő – Adam Szabelski: II. Rákóczi Ferenc Lengyelországban

A lengyelországi Rákóczi-emigráció kutatásában az elmúlt időszakban elévülhetetlen érdemeket szerzett Adam Szabelski, a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet titkára, a poznańi Regionalny Ośrodek Debaty Międzynarodowej szaktanácsadója, aki 2018-ban a poznańi Adam Miczkiewicz Egyetemen védte meg Myśl polityczna Kelemena Mikesa w świetlejego Listów z Turcji (1717–1758) (Mikes Kelemen politikai gondolkodása a Törökországi levelek tükrében, 1717–1758) című doktori disszertációját.

A doktori dolgozat a neves lengyel egyetem és az MTA BTK közötti együttműködés keretében, kettős kutatásvezetés segítségével született. Az itt közölt tanulmányban Adam Szabelski és Balázs-Szabelski Enikő polonista a II. Rákóczi Ferenc lengyelországi emigráns éveivel kapcsolatos újabb kutatások eredményeit foglalja össze.


Elisabeth Saïh – Tóth Ferenc: Rodostótól Párizsig. Egy magyar származású család viszontagságai

A diplomáciai levéltárak forrásai nemcsak a nemzetközi kapcsolatok alakulásának mozgatórugóiról adnak számot, hanem néha meglepő információkkal szolgálnak a Rákóczi-szabadságharc bukása után külföldi száműzetésbe kényszerült magyar családok életére vonatkozóan is. A Rodostóban letelepedett Kőszeghy család története jó példa erre, mivel tagjainak folyamatosan változó nevét megőrizték a francia diplomáciai források is. A kezdetben Bercsényi Miklós környezetében felbukkanó Kőszeghyek a 18. század folyamán beolvadtak a helyi levantei társadalom elitjébe, és a 19. században több európai ország konzuljaiként fontos szerepet játszottak a Márvány-tenger partján fekvő kikötővárosban. A történelem furcsa szeszélye folytán a magyar eredetét büszkén őrző család Franciaországba került.

A család történetét régóta kutató Elisabeth Saïh, újságíró, családkutató és Tóth Ferenc, a BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója a család levéltárának dokumentumai és diplomáciatörténeti források alapján rekonstruálja a família viszontagságainak históriáját.


Tüskés Gábor: A nemzeti identitás történeti konstrukciójához. A pátria képe II. Rákóczi Ferenc önéletrajzi írásaiban

Tüskés Gábor, a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója  Rákóczi két önéletrajzi munkája – vagyis a Confessio peccatoris és a Mémoires – szövegeiben vizsgálja a nemzeti identitás és a történelmi vezéregyéniség kapcsolatát a központi jelentőségű pátria képén keresztül.

A szerző a források bemutatása után a fejedelem magyar történelmet ábrázoló írásainak segítségével igyekszik feltárni Rákóczi történeti forrásait és történelemfilozófiai elveit, valamint azokat az okokat, amelyek Rákóczi szerint a szabadságharc kirobbanásához vezettek. A szabadságharc katonai történelmének leírása során kiemeli a fejedelem hadtudományi olvasmányait, a hadseregszervezés és a hadviselés nehézségeit.

Bár a pátria felszabadításáért vívott szabadságharca kudarcot vallott, Rákóczi e munkáiban megkísérli, hogy vereségeit erkölcsi győzelemként ábrázolja. Tüskés Gábor zárógondolatában rámutat a fejedelem által Magyarországról rajzolt kép reális és fiktív elemeire, továbbá a történelmi szerepét isteni küldetésként értelmező, szabadságharcot vezető államférfi és a magánember Magyarország-képeinek jellegzetességeire.


Takács László: A katonai rangok terminológiája II. Rákóczi Ferenc Confessio Peccatoris című művében

Takács László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Klasszika-filológia Tanszékének habilitált docensének tanulmánya a Confessio peccatoris katonai témájú szövegeivel foglalkozik. A szerző az eredeti kéziratban található javítások alapján vizsgálja a rangok használatát. 

Az ókori klasszikus munkák mellett viszont a korabeli hadtudományi irodalom és az azzal összefüggő viták is hatással lehettek az emigrációban író fejedelemre. Ilyen, nagy hadtudományi vitákat gerjesztő mű volt például az ebben a korban népszerű Jean-Charles de Folard lovag kommentált Polübiosz-fordítása is, amelyet Rákóczi rodostói könyvtárának listáján is megtalálhatunk. Takács László konklúziójában szintén megjelenik a szabadságharc hadvezére és a bűnbánó magánember kettős képe, ami az önéletíró Rákóczi személyes vívódásait is tükrözi.


Egyed Emese: Színpadi álom a Rákóczi-emigrációról. K. Boér Sándor: Gróf Bonnévál vagyis az idegenek Konstancinápolyban

Az irodalom világába vezet minket Egyed Emese, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzorának tanulmánya, amelyben egy nemrég felfedezett és 2011-ben Kolozsváron bemutatott színdarabról olvashatunk. Kövesdi Boér Sándor Gróf Bonnévál vagyis az idegenek Konstancinápolyban című, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium könyvtárából előkerült mű kézirata igazi irodalomtörténeti csemegét jelent, amelynek legfontosabb forrása Mikes Kelemen Törökországi levelek című, első kiadásban 1794-ben Szombathelyen megjelent munkája. A Rákóczi-emigráció világába vezető színpadi mű főszereplője mégsem a bujdosó fejedelem, hanem az emigráns magyarokkal, elsősorban Rákóczi Ferenccel és később fiával, Rákóczi Józseffel szoros kapcsolatot ápoló neves francia renegát kalandor, Alexandre de Bonneval, alias Humbaracı Ahmed Paşa, vagy Bonneval pasa.

Kövesdi Boér Sándor a mű középpontjában álló történelmi eseményt, az 1730-as Patrona Halil-féle janicsárlázadást regényes szerelmi szálakkal átszőtt drámai keretbe helyezi. Noha a darabot a saját korában valószínűleg nem játszották, és legfeljebb csak néhány olvasója akadt, mégis kiválóan tükrözi a Mikes-levelek és a korban népszerű kalandortörténetek alapján lassan kibontakozó Rákóczi-kultusz reformkori erdélyi kezdeményeit. A 18. század végi orientalista ihletésű irodalmi művek divatja szintén nagy hatással lehetett az íróra, aki valószínűleg egy, a korban népszerű kalandortörténettel álcázva igyekezett a hajdani rebellis magyarok emlékét felidézni.


Kincses Katalin Mária: Rákóczi-szobrok külhonban

A Rákóczi-kultuszt már hosszú évek óta kutató Kincses Katalin Mária, a Hadtörténeti Intézet munkatársa, a Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztője, a Károli Gáspár Református egyetem oktatója a II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala után fellendülő szoborállítási kezdeményezések néhány példáját mutatja be. A részletes dokumentációval ellátott tanulmány három egyedülállóan fontos szobor történetét dolgozza fel. A zólyomi az ország első köztéri Rákóczi-szobra volt, amely csodával határos módon menekült meg az olvasztótégelytől, és került 1969-ben Borsiba. A marosvásárhelyi, a fejedelem beiktatásának 200. évfordulójára készült műalkotás pedig az első erdélyi Rákóczi-szobor, amely az 1918. decemberi román bevonulást követően a szimbolikus térfoglalás áldozatául esett.

A zombori szobor a történelmi Magyarország első egész alakos Rákóczi szobra volt, amely 1912-es ünnepélyes leleplezése után hét évvel szintén az enyészet martalékává vált. A II. Rákóczi Ferenc fejedelem tiszteletére állított zólyomi, marosvásárhelyi és zombori köztéri szobrok szomorú sorsa jól jelképezi a 20. század eleji magyar történelmi változásokat: a felemelő szoboravatások után az önálló magyar államiság szimbólumainak tekintett műalkotások a trianoni tragédia után a szobordöntő gyűlölet célpontjaivá váltak.


MŰHELY

Korpás Zoltán: Mexikói aranypesók a magyarországi oszmán terjeszkedés ellen?

A rovatban Korpás Zoltán történész egy korábbi korszak eseménye, a törökellenes küzdelmek anyagai forrásainak megteremtése kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a 16. századi Habsburg-dinasztia és a Magyar Királyság kapcsolata nem értelmezhető csupán I. Ferdinánd és Szent István birodalmának lokális és duális viszonylatában. A Habsburg-ház tagjai saját magukra hosszú ideig egységes dinasztiaként néztek, amelynek 1556 után két „belső főága” lett, és a távolinak tűnő spanyol ág is jelentős hatásokat gyakorolt a kora újkori magyar történésekre.

A tanulmány függeléke egy olyan levelet közöl, amelyben – eddigi ismereteink szerint – első alkalommal szólították fel az újvilági gyarmatok tisztségviselőit, hogy támogassák a Habsburg-dinasztia magyarországi harcait. Ez az egyedi eset a pragmatikus dinasztikus politika globális gondolkodását tükrözi, egyúttal azt mutatja, hogy a magyar történelem akár más kontinenseket is érinthetett a 16. században.


SZEMLE

A Próféta-ábrázolások európai kultúrtörténete (Tóth Ferenc, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója)

Tolan, John: Mahomet l’Européen. Histoire des représentations du Prophète en Occident. Paris, Albin Michel, 2018. 442 p.

MahommetJohn Tolan, a Nantes-i Egyetem neves amerikai származású történésze, a középkori mediterrán történelem szakértője korábbi sikeres művei után egy újabb széles körű érdeklődésre igényt tartó könyvet jelentetett meg, amelynek égető aktualitását nem kell külön hangsúlyoznunk. A mű az európai Mohamed-ábrázolások kultúrtörténetét vázolja fel nagy vonalakban, ám számos új, saját kutatási eredménnyel megtűzdelve, így nemcsak egy enciklopédikus igényű kézikönyvet állított össze a szerző, hanem egyéni megközelítésű tudományos munkával örvendeztette meg az olvasókat.

Tolan több korábbi művének homlokterében is a kereszténység és az iszlám középkori kölcsönhatásai és ütközőpontjai álltak. Egyik kedvenc témája a nagy és különböző vallású személyiségek találkozásai és dialógusai. Jelen kötet bevezetőjében Goethe és Napóleon 1802. október 2-i beszélgetésének témájából kiindulva mutat rá művének fő céljára, miszerint azt igyekszik írásában megragadni, hogy Mohamed próféta mi miatt jelentős az európaiak számára. Ezt frappánsan úgy fogalmazza meg, hogy nem Mohamedről – helyesebben Muhammadról –, a történelmi szereplőről kíván értekezni, hanem arról a bizonyos Mahometről, az európai közvéleményben fennmaradt, gyakran torz és elváltoztatott, mármár fiktív személyiségről, akit hol ellenségesen, hol idealizáltan ábrázoltak az európai gondolkodók, írók és képzőművészek.


A Lengyel–Litván Unió kapcsolatai a Szafavida Birodalommal és az ecsmiadzini katholikoszátussal (Nagy Kornél, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa)

Stosunki dawnej Rzeczypospolitej z Persją Safawidów i katolikosatem w Eczmiadzynie w świetle dokumentówarchiwalnych. The Relations of the Polish–Lithuanian Commonwealth with Safavid Iran and the Catholicosate of Etchmiadzin in the Light of Archival Documents. Red./Eds.: Jaśkowski, Stanisław – Kołodziejczyk, Dariusz – Mnatsakanyan, Piruz. Warszawa, Archiwum Główne Akt Dawnych – Naczelna Dyrekcja Archiwów Państwowych, 2017. 398 p.

chy 9yj1406s0A varsói Lengyel Nemzeti Levéltár (Archiwum Główne Akt Dawnych) rengeteg keleti, elsősorban perzsa, georgiai (grúz), örmény, illetve török (korabeli türkmén) nyelvű diplomáciai iratot őrzött meg az utókor számára. Erre a hatalmas mennyiségű forrásanyagra ismereteink szerint először Eugeniusz Leonard Słuszkiewicz (1901−1981), a neves lengyel orientalista hívta fel a nemzetközi tudományosság figyelmét, és ő kezdte meg a nagyszámú levéltári dokumentum tudományos igényű feltárását. A munkafolyamat a neves kutató 1981-ben bekövetkezett halálával sajnálatos módon egy ideig abbamaradt. A most bemutatandó vaskos forráskötet összeállítói Słuszkiewicz munkásságát folytatják.

A könyv három kutató, az armenista-polonista-történész Piruz Mnatsakanyan (P’iruza Mnac’akanean), az oszmanista-történész Dariusz Kołodziejczyk és az iranista-történész Stanisław Jaśkowski példaértékű együttműködése révén jött létre. A kötet nagy erőssége, hogy a kiadott dokumentumokat igen aprólékos munkával, magas színvonalú történeti, illetve filológiai pontossággal tárták fel.


Hogyan látja az utókor az örmény genocídiumot? Gondolatok Az emlékezet száz éve című könyv margójára (Blénesi Éva, a Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének vendégprofesszora)

Az emlékezet száz éve. Így látja az utókor az örmény népirtást. Szerk.: Botos Máté – Kovács Bálint. Bp., L’Harmattan – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2019. 269 p. (Studia Armenologica Hungarica, 1.)

covers 551188Joggal tehetjük fel a kérdést: hogyan szervezi át az emlékezet szerkezetét a megemlékezés, az írás, a lejegyzés, a dokumentáció? Erre az izgalmas problémára próbálnak lehetséges válaszokat adni és továbbgondolásra késztetni a Studia Armenologica Hungarica sorozat első kötetének rangos külföldi és hazai szerzői, akik egyaránt képesek megszólítani a szakma avatott képviselőit és a fiatal kutatókat, továbbá a téma iránt érdeklődő olvasókat, akik között minden bizonnyal vannak olyanok is, akik valamilyen szállal kötődnek az örménységhez.

Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora úgy fogalmaz a Sorozatindító előszóban, hogy a könyvsorozat célja, hogy hozzájáruljon a világ első keresztény népe történelmének, vallási hagyományainak és gazdag kultúrájának széles körű megismertetéséhez.


A Szabad Francia Erők a második világháborúban. Az ellenállás megszervezése és a nemzetközi fegyveres együttműködés (Kiss Márton, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskolájának doktorandusza)

Bene Krisztián: A Szabad Francia Erők 1940–1943. A francia katonai együttműködés a második világháborúban. Pécs, Kronosz Kiadó, 2017. 468 p.

szabad

Bene Krisztián több mint tíz éve kutatja a második világháború francia vonatkozásait, ennek során kitér olyan földrajzi területek eseményeire is, mint például az afrikai hadszíntér vagy Szíria. Eredményeit már számos tanulmányban és monográfiában közzétette.

Munkáit a második világháborús katonai kollaboráció kérdéseiről a magyar mellett a francia szakmai közösség is megismerhette, és e kényes téma feldolgozását a francia szakértők elismeréssel fogadták, noha Bene Krisztián több esetben szembement az addig klasszikusnak mondható „ellenállási” narratívával. Most ismertetendő monográfiájában egy, a magyar olvasók számára szinte ismeretlen témát járt körül.


A Világtörténet 2020/3 borítója itt, a tartalomjegyzék itt tekinthető meg. Rendelési információk itt találhatók.