Nemzetközi angol nyelvű műhelykonferencia 19-20. századi lengyel-magyar eszmetörténet identitásképző elbeszéléseiről

2020. július 30-án nemzetközi angol nyelvű műhelykonferenciát tartottak a BTK Filozófiai Intézetben. A műhelykonferencia a Lengyel Tudományos Akadémiával való kooperációként valósult meg Nyugatosítók és népiek. Egymást kizáró identitásképző elbeszélések a 19-20. századi lengyel és magyar eszmetörténetben (2020-2022) című bilaterális projekt részeként.


konferenciaplakatA konferencia plakátja


A jelenleg futó bilaterális projekt előzménye A nemesi örökség szerepe a közép-európai állampolgárság kiformálódásában című 2014 és 2016 között megvalósult projekt, melynek vezető kutatója a lengyel oldalon Rafał Smoczyński, a magyar oldalon Gángó Gábor volt. Ezt követte 2017 és 2019 között egy további sikeres szakmai együttműködés lengyel és magyar kutatók részvételével a Lengyel Tudományos Akadémiáról és a Magyar Tudományos Akadémiáról. A 2019-ben lezárult projekt címe: Az értelmiség szerepe a kollektív identitások megteremtésében Lengyelországban és Magyarországon a 19. és 20. században. A 2020 és 2022 között tervezett kutatás, mintegy folytatásként, a modern eszmetörténet központi fogalmaira, a polgárság sémáira és a hatalmi összefüggésekre Magyarországon és Lengyelországban koncentrál, azaz olyan önazonossággal kapcsolatos diskurzusokra, amelyek Magyarország és Lengyelország nyugati és keleti országokkal való kapcsolatában tükröződik. A projekt vezetője lengyel oldalon Rafał Smoczyński, magyar oldalon Mester Béla.

Samuelis Pufendorfii De jure naturae et gentium MG 9071.tifA konferencián az előadók saját kutatásaik alapján kapcsolódtak a műhelykonferencia központi témájához, így izgalmas szakmai véleménycsere alakulhatott ki. Az első szekció témája a korai modern és kortárs politikai gondolkodás Lengyelországban: ebben a szekcióban tartotta meg előadását Gángó Gábor, a BTK Filozófiai Intézetének tudományos tanácsadója Towards the transformation of political culture címmel. Gángó előadásában Samuel von Pufendorf elméleteinek Porosz Királyságbeli recepcióját értelmezte. A Porosz Királyság akadémiai gimnáziumai, Gdańsk, Toruń és Elbląg kiemelkedő helyen szerepelnek azok között az intézmények között, amelyek formálták a Lengyel-Litván Nemzetközösség ezen régiójának eszmei alakzatait a 16-18. században. A svéd háborút követő relatív stabil időszakban Ernst König, aki rektori pozíciót töltött be Toruńban 1667 és 1681 között, illetve Elblągban 1688 és 1698 között, jelentős szerepet játszott az intézmények működésének megszilárdulásában. Gángó Gábor előadása során Ernst König karrierjének ezt a két periódusát tárgyalta egy egységes narratívában, egyúttal kitért arra is, hogy König rektorként miként hasznosította Samuel von Pufendorf politikai gondolkodó elméleteit tudományos és politikai törekvéseiben.

A szekció második előadója, Rafał Smoczyński, szociológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének kutatója Nesting orientalism in the debate over civic responsibility in Poland címmel tartott előadást, amelyben a gender és a szexualitás instrumentalizációját tárgyalta a lengyel politikai kampányokban. Smoczyński arra mutatott rá előadásában, hogy a jelenlegi politikai viták egy régóta rögzült hierarchikus felosztásának kulturális-történeti kontextusában meghatározva a gender és szexualitás mint „üres jel” funkcionál a hegemóniát megcélzó politikai törekvésekben. Hasonlóan az „európaisághoz”, amely szintén mint „üres jel” funkcionál minden lényeges jelentés nélkül. Smoczyński előadásában amellett érvel, hogy vajon ezek a „jelek” lennének-e a kulcs a lengyel politikában fellépő mostani mobilizáció morális határainak megértéséhez.

A második szekció lengyel és magyar összehasonlító esettanulmányokat tárgyalt, amelynek részeként Jász Borbála, a BTK Filozófiai Intézetének fiatal kutatója és Tamás Pál, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének professor emeritusa tartott előadást. Jász Borbála a szocialista építészeti elmélet lengyel és magyar párhuzamairól adott elő: a II. világháború után a Kelet-Közép Európában az építészet fő célja az elpusztított városok és lakóépületek rekonstrukciója volt. A rekonstrukciós fázis lezárulta után egy új korszak vette kezdetetét, a szocialista realizmus, amelynek mottója: „Tartalmában szocialista, formájában nemzeti.” Ennek az építészeti stílus megvalósulásának a lengyel és magyar párhuzamait ismertette Jász Borbála előadásában. Tamás Pál Young Intellectual Nomads: A Generation of Post-Communist Returnees and No-Returnees after Training in the West címmel tartott előadást, mely során azt tárgyalta, hogy a magyar és lengyel politikai párhuzamok milyen lényegi kérdéseket vetnek fel a társadalmi rekonstrukció politikai tevékenységében a járvány után.

Tamás Pál előadásában a következő kérdéseket részletezte:

„a) A lengyel és a magyar legújabb értelmiségi értelmiségtörténet egymástól eltér, egymással szemben áll, bar az irodalom es az újságírás a két nemzeti populizmust egymással parhuzamosnak éli meg, a mi felfogasunk szerint azonban teljesen másmilyen miliőről van szó. A magyar eset egyetlen személy köré rendeződik, sok éve az egész mozgalom Orbán köré épül, az övétől eltérő ideológiák sem léteznek komolyan. A lengyel modell fragmentált, bonyolult szerepekből áll össze, a modell a Gdansk körüli 1981/1991-es ellenállásból nőtt, ideológiailag is a két Kaczinsky fivér is sokkal bonyolultabb körben élt és mozgott.

b) Az értelmiségi nomádok szerepei külföldi mintákból épültek, magyar és lengyel egyetemi minták nélkül is hozzájárultak ahhoz, hogy a tudományos iskolák folyamatossága mindkét közegben megszakadt és a generációk eltérő modelleket építettek.”

Horvath Cirill Jozsef Pollak Zsigmond metszete forras WikipediaA harmadik szekció a 19-20. századi magyar filozófiatörténetre fókuszált, amelynek részeként Varga Péter András, a BTK tudományos főmunkatársa The Quest for a „New Hungarian” Philosophy – and Its System címmel tartott előadást a filozófus és piarista pap Horváth Cyrillről (1804-1884). Horváth nevét ma csak néhány specialista ismeri, azonban saját korában nemcsak a kulturális és tudományos élet megbecsült tagja volt – 1834-ben levelező, majd 1836-ban rendes tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság (későbbi nevén: Magyar Tudományos Akadémia), sőt 1863-tól haláláig a filozófia professzora volt a budapesti egyetem bölcsészkarán – hanem egy különös kultusz is szövődött körülötte, azonban az ennek a középpontjában álló gondolati teljesítmény – „az első philosophiai rendszer, mely magyar bölcsész agyában támadt” –nemlétező, legalábbis a kortársak számára ismeretlen volt, habár a nagy mű kézirata, ha hihetünk a korabeli tudósításoknak, „kiadásra készen, tárgymutatóval is ellátva,” hevert Horváth íróasztalában.

Miután az opus magnum délibábnak bizonyult, hamar leáldozott szerzőnk csillagja is, mindössze a filozófiával szembeni elvárások megtestesülésének különös példáját látja benne néhány modern szakirodalom. Előadásában Varga ezen tárgyszintű metafilozófiai és kortárs historiográfiai mechanizmusoknak a működésmódját vizsgálta kritikailag Horváth tudományos karrierjének alakulása és korabeli recepciója tükrében, a poszt-hegeliánus német filozófia általánosabb historiográfiai háttere előtt.

A szekció második előadója, Szabados Bettina, az év elején Bécsben folytatott kutatásai alapján fejtette ki gondolatait a migrációkutatás lehetőségeivel kapcsolatban, különös tekintettel a 1919-ben Bécsbe emigráltak fennmaradt dokumentumaira vonatkozóan.

Babits Mihaly 1935 ben forras Wikiwand

A műhelykonferenciát a II. világháború előtti és utáni magyar utópiákhoz kapcsolódó előadások zárták. Mester Béla, a bilaterális projekt magyar vezetője, a BTK Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa az I. világháború háborús propagandájában megjelenő „háborús filozófiáról” tartott előadást Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című műve alapján. Babits regényének kitüntetett szerepe van a magyar disztópiák történetében, mivel egyike azon keveseknek, amelyek Magyarország jövőjét egy disztópikus narratívában ábrázolják. Babits ezt a művét 1920-as és 1930-as évek fordulóján írta: a regényben ábrázolt társadalom alapja egy örökös háború, amelynek a front és hátország közötti kapcsolatban, a háborús ideológiában és a technológiai leírásaiban felfedezhető az I. világháború tapasztalata.

Babits a regényben két egymásnak ellentmondó területet állít párhuzamba, az egyik az egyetemi élet, a másik a háborús ideológia mint az új uralkodó világnézet. Mester Béla előadásában Babits regényének második megközelítését részletezte abból a szempontból, hogy az emberiség első globális háborúja miként késztette Babitsot a kultúra kriticizmusára, illetve az örökös háború szempontjából olyan fogalmak átgondolására mint „nemzeti” és „univerzális”. Az előadó hipotézise szerint a regény fiktív társadalma háborús ideológiájának ábrázolásában Babits nagy mértékben támaszkodik Alexander Bernátnak "a háború filozófiájáról" szóló, első világháborús írásaira.

Bibo Istvan forras WikipediaKovács Gábor, a bilaterális projekt tagja és a BTK Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársának előadása zárta a műhelykonferenciát. Kovács Gábor Bibó István Uchrónia című művében megjelenő alternatív történelem koncepciójáról tartott előadást. Bibó István „belső emigrációban” töltött évei alatt fogalmazta meg Uchrónia című enigmatikus esszéjét, amely egy alternatív történelem ötletét veti fel.

Bibót a gondolat megfogalmazására a történelmi események késztették, Kovács Gábor előadásában részletezte, hogy 1968 kétségkívül a modernitás fordulópontja volt. Ez a megállapítás Kelet - és Nyugat-Európára nézve is más-más jelentéssel bír: a vasfüggöny nyugati oldalán diákfelkelések, míg a keleti oldalon remény egy „emberi” szocializmus iránt, amely véget vethet az egypártrendszerű diktatúrának és tervgazdálkodásnak. Bibó István, a történelmi helyzettől és a mérsékelt determinizmus eszméjére alapozott filozófiatörténettől indíttatva, az Uchróniában kifejti, milyen speciális szerepet szán egy politikai, értelmiségi elitnek a történelem alakításában. Kovács Gábor előadásában az Uchrónia gondolatmenetét rekonstruálta Bibó életművének tükrében és elemzést nyújtott az esszében részletezett eszmerendszerről.


A Filozófiai Intézet és a CISUECO konferenciakötete

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában olasz nyelven megjelent a 2019-ben Budapesten a Filozófiai Intézet és a CISUECO (Centro Interuniversitario di Studi Ungheresi e sull’Europa Centro-Orientale, Olasz és Kelet-Közép-Európai Tanulmányok Egyetemközi Központja) által szervezett konferencia anyaga. Ez az esemény egy a XX. századi történelemről és kultúráról szóló olasz-magyar konferenciasorozat harmadik részeként került megrendezésre.

konferenciakotet

A Francesco Guida és Turgonyi Zoltán által szerkesztett kötet címe Italia e Ungheria tra pace e guerra fredda (1945-1955) [Olasz- és Magyarország béke és hidegháború között (1945-1955)]. Kilenc olasz, egy horvát és hét magyar szerző előadását tartalmazza. Az utóbbiak között szerepel a Bölcsészettudományi Kutatóközpont három munkatársa is: Hörcher Ferenc, a Filozófiai Intézet tudományos tanácsadója (és volt igazgatója), Molnár Antal, a Történettudományi Intézet igazgatója és Turgonyi Zoltán, a Filozófiai Intézet tudományos főmunkatársa. Az olvasó a szóban forgó korszak történetéről, politikájáról, gazdaságáról, humán tudományairól, művészetéről, irodalmáról szóló tanulmányokat találhat a kötetben. A kötet tartalomjegyzéke itt megtekinthető.