Örök Mohács – Szövegek és értelmezések címmel megjelent a Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és Emlékezet-sorozat legújabb kötete B. Szabó János és Farkas Gábor Farkas szerkesztésében. Hasonlóan a sorozat 2019-ben kiadott első kötetéhez (Több mint egy csata: Mohács), ezúttal sem csupán egy nap történetéről olvashatunk, hanem a csatához vezető időszakról és 1526. augusztus 29. utótörténetéről is. Mindezt a korabeli és az azóta eltelt időszak forrásain keresztül, amelyek jelentős része most először olvasható magyarul.


rkmohcs B1

„»Mohács« örök. Viszonyítási pontja, örök keserve, örök »gombóca« minden magyarnak, akit érdekel a múltja. Amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tud. Búvópatakként itt van velünk lassan ötszáz éve, és időről időre egy-egy váratlan hullám ismét a felszínre löki, hogy az akkor élő és múltjával szembenéző nemzedék is számot adhasson a maga Mohács-képéről.”

– írja Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója a kötet előszavában, majd hozzáteszi:

„Az érdeklődési hullámokat többnyire a történészszakma új felfedezései, meglátásai indítják el, de megesik, hogy szakmán kívüli »beszólások« váltanak ki a szélesebb közvéleményt is elérő vitákat. Mohács három egymásba fonódó történet. Nemcsak vagy nem is elsősorban az 1526. augusztus 29-én délután megvívott csata története, hanem jóval több annál. Egyrészt a csatához vezető, azt megelőző – változó hosszúságú, de javarészt mégis a Jagellók országlásához kötött – kor története. Másrészt a csata máig nyúló utótörténete, tele egymással perlekedő értelmezésekkel és ideológiai konstrukciókkal.

Ezt a három történetet próbálom röviden összefoglalni abból a nem szokatlan néző pontból, hogy mi is veszett Mohácsnál. És még azt is – ami egyeseknek talán meglepő lesz –, hogy mit vesztettek Mohácsnál a győztes oszmán-törökök.”

Than Mor Mohacsi csataThan Mór: A mohácsi csata

B. Szabó János és Farkas Gábor Farkas az előszó szerkesztői kiegészítésében kiemelik:

„Szöveggyűjteményünk kiegészítésként szolgál az elmúlt években örvendetesen megszaporodott Mohács-kiadványokhoz és szakmai diskurzusokhoz. Mintaként álltak előttünk a közel egy évszázad válogatásai: Mohács Magyarországa (1926), Mohács emlékezete (1976, 1979, 1987) és a Mohács (2006). 

Igyekeztünk az időközben kiadásra került új, illetve a szakma által már ismert forrásokat magyar fordításban beépíteni a korpuszba, de akadnak olyan szövegek is, melyek most először jelennek meg nyomtatásban. A Mohács-projekthez csatlakozó fordítógárdának köszönhetően angol, német, francia, olasz, cseh, török és latin szövegeket olvashatunk először (vagy jobb fordításban) magyarul. A szöveggyűjtemény hangsúlyozottan válogatás, sok értékes és érdekes szöveget kellett elhagyni terjedelmi okból.”

B. Szabó János hozzáteszi még, hogy a kötet minden eddigi szöveggyűjteménynél teljesebb, így élesebb képet mutat mind az egykori történésekről, mind az utókor emlékezetének folyamatos átalakulásról, ami időről időre kihatott a történeti kutatásokra és e sorsfordító esemény értékelésére is.


Farkas Gábor Farkas így összegzi a kötet tartalmát:

Az eddigi forráskiadványoktól eltérően három tematikus egységbe kerültek a kiadott szövegek. Az első részben az 1526-os év eseményeit követhetjük nyomon, immár nem szakítva szét egymástól nyelvi-kulturális alkotóelemeire a korabeli forrásokat, hanem egyszerre koncentrálhatunk a csata közvetlen előzményeire és az azt követő pár hónap eseményeire, segítve ezzel a további kutatást.

A második részben a változatos műfajú emlékezetkultúra kerül reményeink szerint új megvilágításba, melyben minden eddiginél részletesebb formában bomlik ki, hogy ki mire emlékezik Mohács kapcsán, mit tart fontosnak kiemelni vagy éppen elhallgatni. Jegyzetekben jelöltük a párhuzamos vagy éppen ellentmondásos részeket az adott szövegekben (ilyen volt Thuróczy János 11 000 szüze, Perényi Ferenc jóslata, a budavári szobrok sorsa, a magyarországi zsidók elhurcolása, a kútásás a csata előtt, Szapolyai György állítólagos menekülése, Lajos király sebesülése, a kereszténynek hitt török ágyúmesterek és így tovább). E felsorolásból is látszik, hogy további kutatást és vitát fog eredményezni a most megjelent szövegek új (vagy friss) olvasata.

Battle of Mohacs 1526Székely Bertalan: A mohácsi csata

Nagyon tanulságos az irodalom, a politika és a kultusz Mohácshoz való nem éppen problémamentes viszonyát kronologikus rendben látni. A korszak kutatói számára talán nincsenek meglepetések: minden esetben viszonyítási pontként került fókuszba a végzetes csata, ennek előzményével és utóhatásával: a reformkor optimizmusa (1826), a Trianon pesszimizmusa (1926), a Kádár-rendszer alkuja (1976) alkotja a keretet.

Ez át is vezet bennünket a harmadik nagyobb egységhez, melyben a Mohácsra vonatkozó szövegek egy-egy téma köré (a csata helyszíne, a magyar haditerv, a király halála) rendeződve mutatják be a másfél évszázados tudományos diskurzust és a hozzá – néha elválaszthatatlanul – szorosan kapcsolódó mitológiát. Ennek egyes elemeit (Szapolyai késése, II. Lajos állítólagos meggyilkolása, hogy a két legismertebbet említsük) a magyar irodalom színvonalasabb (és gyengébben sikerült) alkotásaiban is megtalálhatjuk.

Néhány újdonságot emelünk itt ki, a teljesség igénye nélkül:

Először szerepel nyomtatásban (és magyarul) például Szulejmán levele a velencei dózséhoz, valamint két eddig lappangó kézirat az osztrák és a magyar nemzeti könyvtárból – egy álomszerű haditerv Szapolyai János ellen, Caspar Ursinus Velius mohácsi csatáról szóló töredéke –, mellettük részlet Wolfgang Lazius történeti munkájából és mostanában a figyelem középpontjába került Habsburg-ház dicsőségtükre.

Új fordításban (és új tárgyi jegyzetekkel) olvashatjuk a hadjáratban részt vevő oszmán vezírek, államférfiak és szandzsákbégek, az udvari zsoldosok/janicsárok fegyver- és hadianyag listáját és a kiemelt jelentőségű 1526. évi török hadinaplót.

Remek adalékokkal szolgálnak majd a magyarul először kézbe vehető izgalmas és naprakész olasz kémjelentések, a modern populáris kultúrát megelőlegező német hírlapok, a történészi elfogulatlanság és a mítoszok között egyensúlyozó cseh és latin krónikák, valamint az angol és francia levelek.

Álljon itt a fordítógárda névsora, akik lehetővé tették a könyv megszületését: Bakonyi Zsuzsanna, Cziráki Zsuzsanna, Fodor Pál, Kasza Péter, Katona Tünde, Kovács Eszter, Majoros Máté, Rédey János, Sánta Sára, Szebelédi Zsolt, Szilágyi Emőke Rita, Szovák Márton, Tóth Ferenc, Tóth Gergely, Túri Klaudia. A kötetet válogatott bibliográfia, illetve hely- és névmutató zárja.   


A kötet tartalomjegyzéke itthely és névmutatója pedig itt tekinthető meg. A könyv megvásárolható, illetve megrendelhető a Történettudományi Intézetben, ezzel kapcsolatban bővebb információ itt található.