A magyar Országgyűlés 2018 novemberében úgy döntött, hogy a 2019. évet – Rákóczi erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából – II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánítja. Az emlékév során számos tudományos és kulturális rendezvényre került sor és a későbbiekben követően több színvonalas publikáció is megjelent a Rákóczi-korról. Ezek sorában kiemelkedő a nemrég megjelent Rákóczi emlékkönyv, amelyben a BTK Történettudományi Intézetének két munkatársa – Pálffy Géza és Tóth Ferenc tudományos tanácsadók – tanulmányai is helyet kaptak.
„Jelen tanulmánykötet tanulmányai a 2019-es Rákóczi-emlékév alkalmából készültek, s a Rákóczi-szabadságharc kutatásának jelen állapotát tükrözik. A tanulmányokat a korszak és a szakterület legjobb ismerői írták” – emeli ki a kötet előszavában Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének egyetemi tanára, a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Részlet munkatársaink tanulmányaiból:
Pálffy Géza
Egy elbukott, mégis sikeres függetlenségi mozgalom – A Rákóczi-szabadságharcról hosszabb történelmi távlatban
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról (1703–1711) az elmúlt másfél évszázadban könyvtárnyi irodalom született, miközben értékelése is korszakról korszakra formálódott. Az újabb kutatások és a mindenkori történelemszemlélet mellett ezt gyakorta befolyásolta az aktuálpolitika erőteljes hatása is, ami teljességgel érthető, hiszen Magyarország történetének leghosszabb szabadságküzdelméről van szó, amely még Európa újabb kori függetlenségi mozgalmainak sorában is előkelő helyet foglal el.
S noha egy-egy igazán meghatározó történeti esemény mérlegének megrajzolásakor természetesen egyetlen történész sem kapcsolhatja ki saját korának közgondolkodását, jelen tanulmánykötet esszé jellegű bevezetőjeként az alábbi összegzésben az elmúlt évtizedek új kutatásai alapján igyekszünk hosszabb történelmi távlatban, nevezetesen elsősorban a 16–18. századot magába foglaló, úgynevezett kora újkor históriájában kijelölni a szabadságharc helyét és jelentőségét, áttekinteni lehetőségeit és korlátait, sikereit és kudarcait. Reményeink szerint írásunkkal hozzájárulhatunk a végletekig leegyszerűsítő kuruc–labanc történelemszemlélet legalább részleges felszámolásához.
Tóth Ferenc
„A bujdosásban is bujdosnunk kell” – A Rákóczi-emigráció története és jelentősége
II. Rákóczi Ferenc fejedelem az általa vezetett szabadságharc (1703–1711) bukása után hosszú száműzetésbe kényszerült, amely előbb Lengyelországba, majd azután Franciaországba, végül török földre vezette. Az emigráns fejedelem élettörténete nemzeti történelmünk egyik legnépszerűbb, egyúttal nagyon sok vitát kiváltó témája volt, amelynek a megítélése korszakonként változott. A nagyságos fejedelem 1711 utáni éveit kutató történészek a külföldi levéltárak forrásait feldolgozva folyamatosan gazdagították és árnyalták azt a képet, amelyet a történelemkönyvek és irodalmi értékű feldolgozások is közkinccsé tettek.
A Rákóczi-emigráció főbb állomásai. Készítette: Nagy Béla. Forrás: Rákóczi emlékkönyv
A hazáért és szabadságért küzdő, tragikus sorsú fejedelem megítélése azonban a saját korában sem volt problémamentes. A törvényes uralkodója ellen fegyverrel fellépő arisztokrata politikai törekvéseit még a vele rokonszenvező vagy éppen együttműködő európai uralkodók sem támogatták maradéktalanul. Jó példa erre az, hogy XIV. Lajos francia király sem kötött vele formális szövetséget, noha a spanyol örökösödési háború (1701–1714) idején – hol burkoltan, hol nyíltan – jelentős támogatással segítette a Habsburgok keleti ellenfeleként fellépő Rákóczit. A háborút lezáró békeszerződés megkötése után pedig egyenesen kényelmetlenné vált az inkognitóban Franciaországban tartózkodó Rákóczi jelenléte, aki végül a távoli Oszmán Birodalom területén talált végső menedéket. Tanulmányunkban szeretnénk II. Rákóczi Ferenc fejedelem életének e szakaszát bemutatni és kifejteni, hogy a Rákóczi-emigrációnak milyen jelentősége volt az utrechti béke (1713) utáni megváltozott európai nemzetközi helyzetben.
