+36 1 224 6700    titkarsag@btk.mta.hu

Jász Borbála summa cum laude minősítéssel megvédte doktori disszertációját

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének fiatal kutatója, Jász Borbála 2020. június 18-án védte meg Ligeti Pál művészetfilozófiája és építészetelmélete című doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófiatudományi Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel.


A Védési Bizottság méltatta a disszertáció interdiszciplináris megközelítésmódját, amely — hűen a 2018-ban elhunyt eredeti témavezető, Dr. Kerékgyártó Béla gondolati örökségéhez — a mérnöktudományokban is jelenlévő eszmetörténeti és filozófiai relevanciát hangsúlyozza.

A disszertáció rövid összefoglalója:

Jasz Borbala2Jász Borbála doktori disszertációjának célja Ligeti Pál (1885–1941) építész, művészfilozófus, építészeti szakíró kiterjedt munkásságának feltárása, feldolgozása és értékelése. A levél-, terv- és könyvtári kutatás során összegyűjtött információk révén az életrajzi adatok tisztázására, a festőként induló Ligeti Pál építészet felé való fordulására, építészetelméletének, művészetfilozófiájának és közéleti tevékenységének tárgyalására kerül sor. A disszertáció Ligeti Pál építészetelméletének elemzésére egy deduktív, a városszövettől a lakás megreformálása felé tartó modellt mutat be, amely a két világháború közötti időszak felfogásával szemben novumnak számít. A klasszikus modernizmus elveihez hasonlóan a lakás megreformálása a cél, ám nem a munkásság, hanem a Trianon után az elszakadt területekről a fővárosba érkező kis- és középpolgári menekültek számára kíván méltó lakáskörülményeket kialakítani. 

Ligeti Pál művészetfilozófiai műveiben a művészet és kultúra korabeli helyzetének magyarázatára magyar (Új Pantheon felé, 1926), majd német nyelven (Der Weg aus dem Chaos, 1931) kultúrfejlődési modellt dolgoz ki, amelyről több recenzió is megjelenik a korabeli magyar és nemzetközi sajtóban. Ligeti jelentékeny szerepet tölt be hazai és nemzetközi szakmai közösségekben és az építészetkritika műfajának hazai meghonosításában.

Jász Borbála a BTK Filozófiai Intézetének fiatal kutatója, kutatási területe a filozófia és építészet kapcsolata, különös tekintettel a két világháború közötti időszak művészetfilozófiájára és építészetelméletére, valamint az 1945 utáni kelet-közép-európai modern és szocialista realista építészetre.


Monográfia a filozófiatörténet filozófiájáról

A Gondolat KönyvkiadóErgo” sorozatában – amelynek alapítói a Filozófiai Intézet munkatásai, Mester Béla és Neumer Katalin† voltak, s amelyben korábban például Rozgonyi József (1756-1823) Kant-kritikájának latin szövegkiadása és magyar fordítása, valamint Palágyi Menyhért (1859-1924) írásainak gyűjteménye látott napvilágot - jelent meg Varga Péter András Mi a filozófiatörténet? A filozófiatörténet filozófiája a kortárs kontinentális filozófiában című monográfiája. A tartalomjegyzék az alábbi linken érhető el.

Idézet a mű fülszövegéből:

Varga ERGO borito nyomdanak 2„Jelen könyv elsődlegesen nem filozófiatörténeti szakmunka, hanem elméleti igényű vállalkozás, amely a filozófiatörténet mint elméleti filozófiai probléma célbavételére tesz kísérletet a kontinentális filozófiai tradíción belül. A filozófiatörténetnek a kortárs magyar filozófia módszertani vitáiban betöltött szerepéből kiindulva, a filozófiatörténet-felfogások történetére (a filozófiatörténet elmélettörténetére) vonatkozó vizsgálódások révén fokozatosan felfejti azt az egészen a 19. század derekának poszthegeliánus filozófiájáig visszavezethető helyzetet, amelyben a filozófiatörténet értelmére irányuló filozófiai kérdezés találja magát a kontinentális, közelebbről a fenomenológiai filozófia tradícióján belül. Ezt követően a filozófiatörténet problémájának közvetlen elméleti célbavételét kísérli meg, amelyhez az első rész elmélettörténeti vizsgálódásain túlmenően a második világháború utáni német filozófia egyik legjelentősebb alakzatát alkotó Ritter-iskola középszárnyának gondolkodóit, valamint a korai fenomenológia (Franz Brentano, a Brentano-iskola és Edmund Husserl) inautenticitás-koncepcióit hívja segítségül.

A könyv vizsgálódásainak eredményeképpen a filozófiatörténet a filozófia egy termékeny regionális problémájaként – mondhatni a filozófiai problémakincs legnehezebben elidegeníthető darabjaként – mutatkozik meg, strukturális analógiát szolgáltatva más intellektuális tradíciótörténetek (tudomány, vallás) filozófiai megragadásához, amint a filozófiatörténetre vonatkozó reflexiók története maga is számos meglepő ponton fonódott össze vallástörténeti megfontolásokkal."

Varga Peter Foto Bach ViktoriaVarga Péter András filozófus, filozófiatörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének munkatársa.

Kutatási területei a 19–20. századi német nyelvű filozófia – különösen a korai fenomenológia – és a korabeli magyar filozófia története, valamint a fenomenológia és a filozófiatörténet-írás módszertani kérdései.

Két korábbi monográfia szerzője és több kötet társszerkesztője, tanulmányai többek között a The Oxford Handbook of the History of Phenomenology, a Husserl Studies, a Brentano Studien, a Phänomenologische Forschungen és a Magyar Filozófiai Szemle lapjain jelentek meg.

Varga Péter András. Fotó: Bach Viktória

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6700

E-mail

titkarsag@btk.mta.hu