2020. május 26-án a BTK Filozófiai Intézetének szervezésében Hörcher Ferenc Prudence, Moderation and Tradition: A Political Philosophy of Conservatism címmel tartott előadást angol nyelven, amelyet Walter Nicgorski, a University of Notre Dame professzor emeritusa kommentált.
Az előadás magyar nyelvű összefoglalója:
Hörcher Ferenc előadása áttekintést nyújt nemrég megjelent angol nyelvű könyvéről, melynek címe magyarul: Egy konzervatív politikai filozófia. Gyakorlati bölcsesség, mérséklet és hagyomány (2020).
Az előadó a műben és előadása során három fogalomra koncentrál, mely fogalmak a kötet alcímében is szerepelnek. Mind a három fogalom kapcsolatban áll az európai gondolkodás antik görög-római és keresztény hagyományával.
Ezek közül a harmadik kifejezés nem látszik problémásnak, mivel a hagyomány fogalma arra utal, hogy milyen fontos a konzervatív politika számára a közösségi tudás, egy nem reflektált tudásforma, amit józan észnek is szoktunk nevezni. A hagyomány szokások, informális és formális erkölcsi szabályok, így jogi normák formájában öröklődik át, generációról generációra, egy adott politikai közösségen belül.
A másik két fogalom (gyakorlati bölcsesség és mérséklet) azonban bővebb kifejtést igényel. A mérséklet az arisztotelészi arany középút tanításába illesztve, mint két véglet közötti helyes döntés jelenik meg. Arisztotelész ezen elképzelése az összhang és egyensúly elméletébe van beleágyazva, s az előadás ennek politikai jelentőségére mutat rá. Hörcher Ferenc amellett kíván érvelni előadásában, hogy e tanítás összefüggésben áll a középosztály kiegyensúlyozó politikai szerepére vonatkozó nézettel. Továbbá arra is utal, hogy a vegyes alkotmányra vonatkozó elképzelés is összehangban áll Arisztotelész egyensúly és összhang (armonia, lat. concordia) tanával.
Az előadás alapjául szolgáló könyv legfontosabb fogalma a prudencia, vagy gyakorlati bölcsesség, amely az egyik kardinális erényként ismert (görög megfelelője a fronészisz). Az előadás kitér arra, hogy míg az igazságosság (iustitia) erénye adja a központi fogalmát mind a keresztény, mind a modern liberális politikai filozófiának, a politika konzervatív felfogása szerint, ami lehetséges, mindig fontosabb, mint az ideális. Ebben az értelemben a prudencia megelőzi a iustititát, de megőrzi a négy kardinális erény összetartozását. E tekintetben fontos, hogy Cicero, mint e konzervatív gondolkodás történetének jelentős alakja kerül bemutatásra. Hörcher Ferenc előadásának befejezéseként megadja a gyakorlati bölcsességgel (prudenciával) rendelkező politikai cselekvő leírását.
Az előadáshoz Walter Nicgorski, a University of Notre Dame professzor emeritusa fűzött kommentárt.
Az előadás itt megtekinthető:
Hörcher Ferenc angol nyelvű tanulmánya Edmund Burke-ről
Hörcher Ferencnek Burke on Rationalism, Prudence and Reason of State címmel angol nyelvű tanulmánya jelent meg Edmund Burke-ről a Critics of Enlightenment Rationalism (Palgrave MacMillan, Cham, 2020) kötetben. A tanulmányban a politikai gondolkodó felvilágosult racionalizmus-kritikáját a gyakorlati bölcsesség és az államérdek fogalmának elemzése kapcsán mutatja be.
A tanulmányban a szerző két véglet között próbálja megtalálni a helyes utat. Nem fogadja el sem Strauss Burke-kritikáját, aki lényegében irracionálisnak látta Burke politikai gondolkodását, sem azok véleményét, akik szerint Burke dogmatikus vallásos gondolkodó volt. Ehelyett úgy mutatja be az ír gondolkodót, mint aki meggyőződéssel vallotta, hogy az ész korlátozott sikerrel tud csak eligazodni a politika világában. Ám Burke számára is elérhetőnek tűnt egyfajta gyakorlati bölcsesség (prudencia), amelynek alapját és korlátját a természetjog előírásai adják. A tanulmány amellett érvel, hogy e gyakorlati bölcsesség az arisztoteliánius gyakorlati filozófiára vezethető vissza, de visszavezethető arra a konzervatív szemléletre is, amely már Burke előtt is megjelent a brit politikában és a szokásjog (common law) gondolkodásmódjában.
Az állítás igazolásához a Burke szakirodalom két klasszikusára támaszkodik az írás. J.G.A. Pocock révén az államérdek-tan felől értelmezi Burke-öt, Francis P. Canavan, S.J. Burke-értelmezését pedig a tekintetben használja fel, hogy a keresztény arisztotelianizmushoz kapcsolja a brit államférfi politikai racionalizmus-felfogását.
