Az utolsó feketehimlő-járvány Európában címmel megjelent A hétköznapi élet története blogon a járványok történetével foglalkozó cikksorozat 8. része. Bíró László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa posztjában a már régóta legyőzöttnek hitt feketehimlő utolsó európai fellángolását beszéli el: Jugoszlávia, 1972.  


1972. február 21-én Ibrahim Hoti danjanei (albánul Dejnë) liszt- és gabonakereskedő, aki csak néhány nappal korábban érkezett haza mekkai zarándokútjáról, úgy döntött, hogy felkeresi a đakovicai (albánul Gjakovë) piacot. A piacon találkozott Latif Mumdžić Dobri Dub-i tanítóval, aki néhány nap múlva belázasodott, erős fájdalmak gyötörték, majd március 10-én a belgrádi sebészeti klinikán elhunyt. Ő volt az első áldozata az utolsó európai feketehimlő-járványnak. Ekkor azonban még senki sem gyanakodott arra, hogy valójában himlő okozta a halálát.


olta s2 teljes

A járvány rámutatott az oltás fontosságára.


Egy járvány idején nagy szerep hárul a tömegtájékoztatási eszközökre. A jugoszláv sajtó a korszakban a kommunista párt irányítása alatt állt, s csak olyan hír jelenhetett meg, amelyet a rendszer vezetői engedtek. A járványról egy ideig nem számoltak be, a Politika, az egyik legjelentősebb napilap csak március 18-án, a sokadik oldalon adott hírt arról, hogy Koszovóban fekete himlő gyanújával nyolcan kórházi megfigyelés alatt állnak. A televízió híradója is csak néhány mondatban tett említést – először március 21-én – arról, hogy Koszovó egyes körzeteiben feltűnt a fekete himlő, de pánikra nincs ok, mert nem terjed. A következő napokban is csak röviden utaltak arra, hogy intézkedéseket foganatosítottak a járvány leküzdésére. Bár a laboratóriumi eredményekről a hivatalos szervek már március 22-én tudtak, a Politika csak március 26-án értesítette olvasóit, hogy járvány tört ki, amikor a járványügyi és a szerbiai egészségvédelmi hatóság közös közleményét közreadta. Erre Ana Gligić, a Torlak egyik vezető munkatársa így emlékezett:


„Már március 22-én, amikor megkaptam a laboratóriumi megerősítést, javasoltam, hogy azonnal hirdessük ki: itt a himlő, de azt mondták, jobb, ha kicsit várunk, míg a helyzet jobb lehet, mikor csak kisszámú embert érint a vírus. Erre azt mondtam: ebben nem hiszek.”

A teljes cikk a blogon olvasható.


A cikksorozat 1. részét, amelynek címe „A század lelkiismerete” – Kolerajárványok a 19. században (1. rész) Fónagy Zoltán írta.

A cikksorozat 2. részét, amelynek címe "Égi pallos a döghalál képében" - Kolerajárvány és szabadságharc 1848-49-ben Fazekas Csaba írta.

A cikksorozat 3. részét, amelynek címe "Királyi parancsolat miatt nem lehetett prédikállani” - Vallási élet az 1739–1740. évi pestisjárvány idején a Jászkunságban Mihalik Béla írta.

A cikksorozat 4. részét, amelynek címe "Maradjon egy hónapra elkülönítve" - Karanténok és pestisjárványok a középkorban Vadas András írta.

A cikksorozat 5. részét, amelynek címe "Tetemes hatást gyakorolt a fürdői életre” - Kolerajárványok Balatonfüreden a 19. században Katona Csaba írta.

A cikksorozat 6. részét, amelynek címe Huszárkarddal a pestis ellen - Magyar emigránsok a nagy marseille-i pestisjárvány idején Tóth Ferenc írta.

A cikksorozat 7. részét, amelynek címe „Merüljön alá a mikve vizében” - Zsidók rituális tisztasági szokásai és a járványok Czingel Szilvia írta.