Összefoglalás a Petőfi földi maradványainak felkutatására indult expedíciót követő tudományos vizsgálatokról

Petőfi Sándornak az 1849. július 31-i segesvári (fehéregyházi) ütközetben veszett nyoma. A szibériai Barguzinban 1989-ben fellelt és a kutatásban részt vevők által Petőfinek tulajdonított csontvázról készített tudományos vizsgálat eredményeiről a Magyar Tudományos Akadémia több szakértői bizottsága tett közzé jelentést 1990 óta. A vizsgálatot végző kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy Petőfi Sándor eltemetésének helyét a szibériai Barguzinban kell keresni, a barguzini csontvázról pedig – a történeti adatok, a metrikus-morfológiai meghatározás, a régészeti érvelés, az abszolút kormeghatározás és a genetikai elemzés alapján – megállapították, hogy egy nő földi maradványai. Bár a tudományos eredmények egyértelműek, a költő halálával kapcsolatban még ma, eltűnésének 165. évfordulóján is gyakran merülnek fel kérdések.

 

Az alábbiakban összefoglaljuk az MTA által kezdeményezett vizsgálatok főbb eseményeit, ismertetjük az azokat követő történéseket, és az érdeklődők figyelmébe ajánljuk a kutatások eredményeit összegző tudományos munkákat és dokumentumfilmet.

 

Az 1989-es expedíciót követő kutatások eseménynaptára és az akadémiai vizsgálatok eredményei

 

1989. november

A Magyar Tudományos Akadémia szakértői testületet hoz létre a magánkezdeményezésre szerveződött Petőfi-expedíció által megtalált csontváz vizsgálatának céljából.

A tudományos vizsgálatot indokolja, hogy a Petőfi földi maradványainak felkutatására indult expedíciót vezető Megamorv Petőfi Bizottság 1989. július 16-án közzéteszi jelentését, amelyben az expedíció során Barguzinban talált csontvázat Petőfi földi maradványaként határozza meg.

Az MTA szakértői bizottságának vezetője Harsányi László igazságügyi orvosszakértő professzor, tagjai Farkas Gyula antropológusprofesszor, Lengyel Imre orvosprofesszor, Szabó Árpád igazságügyi orvosszakértő, Dezső Gyula antropológus, továbbá három társadalomtudományi szakértő (Fekete Sándor és Kiss József irodalomtörténész, Kovács László régész).

 

1990. január 8–10.

Az MTA szakértői bizottsága a Szovjet Tudományos Akadémia szakértőivel és a Megamorv Petőfi Bizottság tagjaival tartott konferencia idején csontmintákat vesz a barguzini 7. csontvázból, és megkezdi tudományos vizsgálatukat. A csontmaradványokat hagyományos, igazságügyi eseteknél használt metrikus-morfológiai vizsgálatnak vetik alá, amelynek során több mint hatvan, férfi-női különbség megállapítására használható méretet vesznek fel a csontvázról (többek között az izmok tapadási helyeit, a csontok elhelyezkedésének irányát, méreteit), majd minden egyes adatot értékelnek és matematikailag összesítenek.

 

1990. március. 29.

A metrikus-morfológiai és csontkémiai vizsgálatok után az MTA szakértői bizottsága nyilvánosságra hozza, hogy a lelet származási-eltemetési ideje, továbbá az a tény, hogy női csontvázról van szó, cáfolja a feltételezést, amely szerint Petőfi földi maradványait találta volna meg az expedíció.

A csontváz elemzését Farkas Gyula antropológusprofesszor, Lengyel Imre orvosprofesszor, Valerij Pavlovics Alekszejev antropológusprofesszor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Gromov igazságügyi orvosprofesszor végezte.

 

1990. szeptember

Az MTA elnöksége elfogadja a szakértői bizottság jelentését, 25/1990. sz. határozatát közli a Magyar Tudomány című folyóirat (35:9 (1990. szept.) 1099–1100.).

 

1991. március

1991 márciusában Kosáry Domokos, az MTA elnöke Bökönyi Sándor akadémikus vezetésével létrehozza az MTA második szakértői bizottságát a magánkezdeményezésre szerveződött Megamorv Petőfi Bizottság által benyújtandó, Petőfi vélelmezett száműzetéséhez kapcsolódó írásos dokumentumok vizsgálatára.

 

1992. január 9.

Kosáry Domokos berekeszti a második szakértői bizottság működését, mert a Megamorv Petőfi Bizottság nem nyújtott be az akadémiai szakértői bizottsághoz dokumentumot.

 

1992

Az MTA Elnökség a Nem Petőfi! Tanulmányok az MTA Természettudományi Szakértői Bizottsága és felkért szakértők tollából (szerk. Kovács László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1992) című tanulmánykötetben közreadja a magyar és külföldi természettudományi és társadalomtudományi szakértők állásfoglalását.

 

1994

Az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete, valamint a Pennsylvania Egyetem által elvégzett DNS-vizsgálat a barguzini csontmaradványt női csontvázként határozza meg.

 

1996

Az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete ismételten elvégzi a DNS-tesztet egy újabb mintán, az eredmény megerősíti, hogy a csontváz nőtől származik.

 

1996. április

Az ügyet vizsgáló harmadik szakértői bizottság vezetésére Kosáry Domokos elnök felkéri Hanák Péter akadémikust, hogy megvizsgálja a Megamorv Petőfi Bizottság által benyújtandó, Petőfi vélelmezett száműzetéséhez kapcsolódó írásbeli dokumentumokat. Tekintettel arra, hogy a Megamorv Petőfi Bizottság nem nyújtott be dokumentumot, az MTA által létrehozott szakértői bizottság nem tár fel a korábbi jelentésektől eltérő eredményt. A bizottság Hanák Péter 1997. októberi halálát követően megszűnik.

 

2001. május 24.

A témával foglalkozó negyedik szakértői bizottságot Glatz Ferenc, az MTA elnöke hozza létre azt követően, hogy a Megamorv Petőfi Bizottság, amely a szibériai ásatást végezte, levélben kér tőle szaktudományos véleményt a barguzini csontvázról. A testület munkájában genetikusok és igazságügyi orvosszakértők vesznek részt, a bizottság vezetője Bálint Csanád régész akadémikus.

 

2001. június 28.

Az ügyben létrehozott negyedik  MTA-bizottság az addig elvégzett tudományos vizsgálatok alapján szakvéleményében ismételten megállapítja: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni, és megerősíti az 1990-es bizottsági jelentés megállapításait.

 

A Petőfi-kutatás eredményeit összefoglaló tudományos munkák

 

A témával kapcsolatban Kovács Lászlónak, az MTA történettudományi doktorának a Természet Világa című folyóirat 2001. júliusi lapszámában (132. évf., 7. sz.) megjelent cikkét ajánljuk a felelős tájékozódás segítségéül. (A cikk első része ide, második része ide kattintva érhető el.)

 

A téma részletes tudományos feldolgozása megismerhető Kovács László: Csalóka lidércfény nyomában. A szibériai Petőfi-kutatás csődje (Budapest, Argumentum Kiadó, 2003) című kötetéből. (Könyvtárakban hozzáférhető.)

 

A 2003–2011 között a témát érintő eseményekről lásd: Kovács László: A szibériai ál-Petőfiről és a fehéregyházi hitelesről. Folia Anthropologica 2012, 11. köt., 55–122.

 

A Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány égisze alatt készült dokumentumfilm részletesen feldolgozza a szakértők álláspontját Petőfi eltűnésével kapcsolatban. A film rendezője Lakatos Iván, Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr és producer. A filmben megszólal Farkas Gyula antropológus, Eduard Viktorovics Gyomin burját helytörténész, Hermann Róbert hadtörténész, Kerényi Ferenc irodalomtörténész, Kovács László régész, Mende Balázs antropológus, Woller János igazságügyi genetikus. A film ide kattintva tekinthető meg.