Mivel foglalkozik az itt dolgozó közel háromszáz kutató? Mi a munkájuk társadalmi haszna? Arcok és nevek a kutatóközpontból.

Alapvető kutatások

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) tevékenysége sokszínű és rendkívül szerteágazó. Nemzetközi színvonalú és beágyazottságú alapkutatásokat folytat a filozófia, az irodalomtudomány, a művészettörténet, a néprajztudomány, a régészet, a történettudomány és a zenetudomány területéről.

Az MTA BTK főigazgatója Fodor Pál. Kutatási területe az Oszmán Birodalom és a magyarországi török hódoltság története. Kutatásvezetője volt (Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárával) annak a Zrínyi–Szulejmán Kutatócsoportnak, amely török és magyar együttműködésben 2015-ben megtalálta Szulejmán szultán szigetvári sírhelyét. A főigazgató jelenleg (ugyancsak Pap Norberttel) a Mohács 1526–2026: Rekonstrukció és emlékezet című projektet vezeti. A multidiszciplináris vizsgálatok a csatatér meghatározásától az emlékezetpolitikán át a Jagelló- és a Szapolyai-korszakkal kapcsolatos alapkutatásokig az összes lényeges kérdésre kiterjednek, céljuk az összes elérhető és újonnan feltárandó forrás és értelmezés áttekintése és egy kiegyensúlyozott összkép kialakítása.

A Filozófiai Intézet (MTA BTK FI) kiemelt területe a humántudományok tudományfilozófiája és eszmetörténete, az európai kontextusban vizsgált magyar filozófiatörténet, a gyakorlati filozófia, valamint a természettudományokkal és a mesterségesintelligencia-kutatással dialógust folytató ismeretelméleti és metafizikai kutatások.

A Demeter Tamás, az MTA BTK FI tudományos tanácsadója által vezette „Lendület” Morál és Tudomány Kutatócsoport a tudományos kutatás hátterében meghúzódó, azt orientáló, korlátozó és különböző vonatkozásokban igazoló értékek történeti, filozófiai és szociológiai vizsgálatára alakul. Célja, hogy esettanulmányokon keresztül tárja fel azokat a gyakran nem reflektált és így racionális kontrollt nélkülöző kognitív, morális, társadalmi és esztétikai értékeket, amelyek a modern tudomány 17–20. századi történetét jellemzik.

Az Irodalomtudományi Intézet (MTA BTK ITI) a digitális irodalomtudomány, az elektronikus textológia és filológia módszertanának kialakítása által alkalmazott kutatást és fejlesztést is végez. Munkájának célja a nemzeti kulturális örökség irodalmi szövegeinek, klasszikus szerzőinek és korszakainak gondozása, közrebocsátása és tanulmányozása.

A Művészettörténeti Intézet (MTA BTK MI) a magyar művészet történetének teljességét kutatja az államalapítástól napjainkig. Feladata a magyarországi és magyar képzőművészet, s annak története, az ehhez kapcsolódó műtárgyak, dokumentumok, adattárak megőrzése, kutatása, feldolgozása és nyilvánossá tétele. Meghatározó szereppel bír a hazai kiállítások szakmai előkészítésében, az épített örökség vizsgálatában.

A Néprajztudományi Intézet (MTA BTK NTI) legfőbb feladata a néphagyomány kutatása, ápolása, mivel a közös „népművészeti nyelv” az egyik legerősebb kulturális kapocs az egymástól határokkal elválasztott kárpát-medencei és a nagyvilágban diaszpórában élő magyar közösségek között. A nemzeti identitásépítésben, a népi kultúra, a néphagyományok széleskörű megismertetésében, oktatásában a néprajztudomány kulcsszerepet játszik. 

Az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja Pálffy Géza, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadójának irányításával (képünkön jobbra az idei Szent Korona-vetélkedő döntőjén) 2012 júliusa óta a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona 1526 és 1916 történetének szisztematikus vizsgálatára kapott jelentős támogatást. A Szent Korona újkori históriájának és a magyar király-, illetve királyné-koronázások 16–20. századi ceremóniáinak részletes áttekintése mellett kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy egyes korszakokban kinek mit jelentett a Szent Korona, milyen eszmeiség fűződött hozzá, és milyen szerepet játszott a magyar állami, később nemzeti reprezentációban és szimbolikus politikában. Az akadémiai kutatói teamnek eddig 13 nyelven 21 kiadványa és 300 tanulmánya jelent meg, miközben elsőként készítettek ismeretterjesztő filmet koronázási jelvényeink históriájáról, amelynek DVD-je nemrég nyolc nyelven látott napvilágot és minden magyar középiskolába eljutott.

A Régészeti Intézet (MTA BTK RI). Az MTA BTK Régészeti Intézete 60 évre visszatekintő alapítása óta célul tűzte ki a korai élelemtermelő társadalmak kialakulásától a kora újkorig tartó nyolc évezred komplex, módszertanilag is iránymutató régészeti kutatását. Korán felismerte a természettudományos kutatások jelentőségét a régészetben, az archeometria egyik magyarországi úttörőjeként, laborháttérrel és kiterjedt kapcsolatrendszerrel. Meghatározó szerepet játszott a radiokarbon kronológia magyarországi régészeti alkalmazásában, hagyományosan foglalkoztat ilyen specializációjú szakembereket. Az ezredforduló után a környezetrégészet mellett az archeogenetika legfontosabb magyarországi műhelyévé vált, folyamatosan üzemelő laboratóriummal, tapasztalt, külföldön képzett munkatársakkal, nagy mintavételi gyakorlattal. Legújabb műszeres fejlesztései a roncsolásmentes régészeti technológiák meghonosítását és továbbfejlesztését szolgálják.

A “Lendület“ Trianon 100 Kutatócsoport célja, hogy lerója a témával kapcsolatban a magyar történetírás adósságait a magyar és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb közvéleménnyel szemben. Képünkön Ablonczy Balázs, a kutatócsoport vezetője, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa, akinek kutatási területe Magyarország története a 20. században, diplomácia- és művelődéstörténet. Képünk a Pongrácz úti lakótelepen készült, amely az 1920-as évek végén, az elcsatolt területekről Budapestre költözők számára készült.

A Történettudományi Intézet (MTA BTK TTI) fő feladatának a magyar társadalom és állam történetével kapcsolatos alapkutatások végzését, kézikönyvek (különösen forráskiadások) és összefoglaló művek készítését, az eredmények szakszerű publikálását és széles körben való terjesztését, a szakma nemzetközi intézményeivel való kapcsolattartást, a magyar történészek nemzetközi szereplésének összefogását, valamint a magyarországi közgondolkodás formálását tekinti.

A Zenetudományi Intézet (MTA BTK ZTI) kiemelt területe a magyar zenetörténet, a régi zenetörténet és a népzene-néptánckutatás. A kutatáson túl feladata a nemzeti gyűjtemények archiválása, adattárak kezelése és szakmai felügyelete, továbbá fenntartja a Zenetörténeti Múzeumot, ahol zenetörténeti értékű hangszereket is őriz (pl. Bartók, Lajtha, Dohnányi, Hubay Jenő zongoráját).

A „Lendület” 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport elsődleges célja, hogy összegyűjtse, archiválja, elemezze és értelmezze, valamint kutathatóvá tegye a 20. századi magyar zene dokumentumait, továbbá hogy e kutatások eredményeit a szakmabeli érdeklődők és a nagyobb nyilvánosság elé tárja. Nem csak a komoly-, hanem a szórakoztató és könnyűzenét is vizsgálják, hazai és nemzetközi konferenciák sokaságát rendezik a 20–21. századi zene kutatásának ösztönzése céljából. Képünkön Dalos Anna, a kutatócsoport vezetője, az MTA BTK ZTI tudományos főmunkatársa, a Zenetörténeti Múzeum Kodály Zoltán kiállításán a zeneszerző kéziratos kottáit lapozgatja.

A kutatóközpont pozíciója a hazai tudományos életben

Az MTA BTK mindegyik intézete meghatározó, irányító és koordináló a saját tudományterületén a hazai kutatói közösségben. A Filozófiai Intézet a magyar filozófiai szakma létszámban, kutatási aktivitásban és pályázati befogadóképességben egyik, ha nem a legnagyobb intézménye, a Mesterséges Intelligencia Koalíció alapító tagja. Az Irodalomtudományi Intézet az ország legjelentősebb méretű és súlyú intézménye, osztályai a diszciplína meghatározó, arculatot, tematikát formáló értelmező közösségei. Megjelenteti a hazai irodalomtudomány mértékadó kézikönyveit, könyvsorozatait. A Művészettörténeti Intézetben zajlik a világ legnagyobb művészlexikonjának, az Allgemeines Künstlerlexikonnak a magyarországi szerkesztése, de az Intézet látja el több, hazai és regionális viszonylatban is egyedülálló kollekció, például az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény és az MTA Művészeti Gyűjtemény szakmai felügyeletét is.

Bicskei Éva, az MTA BTK MI tudományos főmunkatársa; kutatási területe a 19. századi képzőművészetek története. A patrióták hagyatékaiból és adományaiból közel kétszáz éve gyarapodó, kiemelkedő történeti értékkel bíró MTA Művészeti Gyűjtemény vezetőjeként pedig az Akadémia egykori, elveszett műtárgyait deríti fel, valamint őrzi, bővíti a jelenlegi kollekciót; gondoskodik a művek következő generációra való áthagyományozásáról, továbbá tárlatok rendezésével és nyilvános események szervezésével hozzáférhetővé teszi azokat a nagyközönség számára. A felvételen az MTA Művészeti Gyűjtemény két, jelenleg restaurálás alatt álló emblematikus festménye: az alapító Széchenyi István híres, Friedrich von Amerling által festett egészalakos arcképe (1836), illetve az Akadémia Johann Nepomuk Ender által festett díszcímere (1834).

A Régészeti Intézet a magyarországi régészettudomány egyik vezető intézménye, részt vesz az örökségvédelemmel kapcsolatos jogalkotást megelőző egyeztetéseken, valamint a kormányzat által kezdeményezett nemzeti középtávú régészeti stratégia megalkotásában: a Magyarország Régészeti Topográfiája (MRT) nevű országos vállalkozás tudományos koordinátora. Kiemelkedően jelentősek az MTA kutatóhálózatán belüli együttműködések: CSFK, ATOMKI, Wigner, valamint a közös munka hazai örökségvédelmi intézményekkel és múzeumokkal, ide értve a határon túli, magyarlakta területek intézményeit is.

Az MTA BTK Történettudományi Intézet olyan egyedülálló központja lett a magyar nemzeti múlt kutatásának, hogy nélküle a jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen Magyarországon megfelelő színvonalú történettudományi alapkutatás. A magyarországi történettudományi alapkutatás központja.

Sudár Balázs, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa és az általa vezetett Magyar Őstörténeti Témacsoport a társadalom széles rétegei által érdeklődéssel övezett témát vizsgál évek óta. Régészeti kutatások, előadások, hazai és nemzetközi konferenciák, adatbázisok, tudományos és népszerűsítő kötetek (így a roppant hamar népszerűvé váló Magyar őstörténet sorozat) jelzik az elmúlt évek során kifejtett sokrétű tevékenységüket. Sudár Balázs történészi munkáját támogatja, hogy néhány általa kutatott témát a gyakorlatban is művel (zene, irodalom, íjászat). Képünkön Sudár Balázs a csíkszeredai régizenei fesztivál színpadán játszik.

Hörcher Ferenc, az MTA BTK FI tudományos tanácsadója, akinek kutatási területe a politikai filozófia, politikai eszmetörténet, kora modern esztétikatörténet, a kora modern városok politikai gondolkodása. A University College London, School of Slavonic and East European Studies együttműködésével 2019-ben adták ki a Magyar Alkotmány történetéről szóló, társszerkesztésében megjelent könyvet (A History of the Hungarian Constitution, Tauris, London, 2019).

A Zenetudományi Intézet a magyar muzikológia és etnomuzikológia központi szereppel bíró, intézményes tudományos kutatóbázisa. A ZTI kutatási projektjeivel párhuzamosan nem folyik intézményi szintű zenetudományi kutatás az országban, kifejezetten magyar tematikában a határainkon túl sem. A Zenetörténeti Múzeum az ország egyetlen kifejezetten magyar zene- és hangszertörténetre specializálódott gyűjteménye és kiállítótere, valamint organológiai kutatásokat végző műhelye.

Balogh Balázs, az MTA BTK NTI igazgatója, akinek kutatási területe a szociálantropológia, az etnicitás, Kalotaszeg társadalomnéprajza, a jelenkori társadalomnéprajzi folyamatok, a gazdálkodáskutatás, a magyarországi németek identitásvizsgálata. Az MTA BTK NTI igazgatójaként nemcsak a magyarországi és Kárpát-medencei magyarságot kutatja, hanem a az elmúlt évszázadokban külfödre emigrált magyarságét is. Így talált rá 2007-ben a nyugat-pennsylvaniai Vintondale-ben, egy bányásztelepülésen egy úgynevezett burdosházra, amely érintetlenül őrizte meg a 20. század elején kitelepült magyarok életmódját. A kép a vintondale-i házban, a Bereg megyéből származó Bagu Balázs burdosházában készült kutatás közben. A burdosház ma a Szentendrei Skanzenben van.

Az intézetek pozíciója a nemzetközi tudományos életben

Mindegyik intézetről elmondható, hogy a régión belül az adott tudományterület meghatározó intézménye, szervezője, adott esetben koordinátora. Segíti a határon túli magyar műhelyek és oktatási intézmények összmagyar integrációját és utánpótlásképzését. Számos határon túli magyar és külföldi tudományos intézménnyel kötött együttműködési megállapodást, amelyek stratégiai partnerként kapcsolódnak az intézetek munkájához. Szakterületén belül mindegyik intézet kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolatokkal rendelkezik.

Katona Csaba, az MTA BTK TTI tudományos munkatársa, akinek kutatási területe a 19–20. századi magyarországi művelődés- és társadalomtörténet. 2014 óta a „Kelet-közép-európai nacionalizmusok az első világháború éveiben” című, Szarka László által vezetett kutatócsoport tagja. Ennek keretében elsősorban világháborús naplókat, visszaemlékezéseket kutat, a nacionalizmus, nemzeti érzés motívumának megjelenésére fókuszálva. A kutatócsoport ez évben jelentkezik egy magyar, és két angol nyelvű zárókötettel. A képen a kutató az Új Köztemető török katonai temetőjében látható.

Minden intézet rendszeres résztvevője és szervezője nemzetközi tudományos konferenciáknak, rendszeresen jelennek meg idengennyelvű kiadványaik külföldi kiadók (Brill, Cambridge UP, Springer, IB Tauris, Peter Lang stb.) gondozásában, illetve publikációik nemzetközi szaklapokban (Synthese, History and Philosophy of Logic, Journal for General Philosophy of Science, Brentano Studien, Studia Leibnitiana, Studies in History and Philosophy of Modern Physics stb.).

A Horváth Gergely Krisztián, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa vezette Vidéktörténeti témacsoport az MTA BTK és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága égisz alatt működik. Kutatásaik súlypontját az 1940-es évektől bekövetkezett struktúraváltoztató jelentőségű társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezik. A radikális állami beavatkozások következtében megindult változások, illetve az azokat átélő, adott esetben elszenvedő emberekkel történtek vizsgálatában különös jelentőséget kapnak a vidéki Magyarország konkrét tereihez és időkeretéhez kötött, az összehasonlítást tudatosan alkalmazó kutatások. Ez évtől "Lendület" kutatócsoportot is vezet.

Az MTA BTK „Lendület” Hosszú reformáció Kelet-Európában (1500–1800) Kutatócsoport arra tesz kísérletet, hogy a hagyományos felfogással ellentétben egy 300 éves időintervallumban értékelje újra a kelet-európai térségben végbement reformációs folyamatokat. Ennek érdekében felállítanak egy nemzetközi kutatási és koordinációs központot, amelynek célja, hogy a nemzetközi reformáció-kutatáson belül a közép- és délkelet-európai térség vezető kutató- és tudományszervező intézményévé váljon. A kutatócsoportot Tóth Zsombor, az MTA BTK ITI tudományos főmunkatársa vezeti.

Kiépült kapcsolataik vannak nemzetközi szakmai szervezetekkel (Hume Társaság, Association Internationale de Littérature Comparée, Grimmelshausen-Gesellschaft, Herzog August Bibliothek, Fondazione Giorgio Cini, a római Accademia Nazionale dei Lincei, Varsói Egyetem, International Association of the Research Institutes of Art History, University of Oxford, Tübingen, Deutsches Archäologisches Institut, Berlin; Stockholms Universitet, Harvard Medical School, International Musicological Society stb.). 2012 óra a REFO500-al is termékeny kapcsolatunk van, az MTA BTK ennek a legnagyobb reformációkutatási konzorciumnak tagja, sőt a kelet-európai partnerintézmények koordinátora is egyszersmind.

Kutatók, munkatársak

Az MTA BTK-ban több mint 250 kutató dolgozik, akik átlagéletkora hozzávetőlegesen 45 év.

A „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport – Gyermekkor és mozaikcsaládok a 16-19. században – önálló vizsgálat tárgyává teszi a teljes,- fél- és mostohatestvéreket, szülőket és mostohaszülőket integráló összetett családformációkat. Az évszázadokon és társadalmi rétegeken átívelő kutatás írott, tárgyi és vizuális források felhasználásával, több tudományág módszereit hasznosítva igyekszik módosítani a tradicionális családokról élő idealizált képet. Történészek, történeti demográfusok, irodalomtörténészek, történeti néprajzosok és művészettörténészek igyekszenek árnyalni azt a sematikus nézetet, hogy ezek az “abnormális” családformációk konfliktusokkal, negatív érzelmekkel és gonosz mostohákkal terheltek. Képünkön Erdélyi Gabriella, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa, a kutatócsoport vezetője.

Miért fontos a társadalom számára a tevékenységünk?

Az MTA BTK közfeladatot lát el a nemzet társadalmi és kulturális örökségének kutatása révén, amely a bölcsészettudomány széles spektrumát lefedi. A Magyar Tudományos Akadémiát eredetileg a nyelv- és irodalomtudományok művelésére, többek között a magyar irodalomtörténeti kutatások megalapozására hozták létre.

A 18. század végi magyar irodalmi élet formálásában kulcsszerepet játszott a dunántúli írók és értelmiségiek hálózata. Nem beszélhetünk egységes mozgalomról, de a regionális összetartozás olyan művelődéstörténeti tanulságokat rejt, amelyek rendszeres kutatásával adós maradt az irodalomtudomány. A 18. századi dunántúli írók működésére a szakirodalom hajlamos volt másodvonalként tekinteni. A Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Kutatócsoport ezt a képet szeretné árnyalni, részletesen megvizsgálva néhány kiemelkedő dunántúli író és értelmiségi regionális kapcsolatait, működésük tárgyi és szellemi hátterét. Képünkön a kutatócsoport vezetője, Csörsz Rumen István, az MTA BTK ITI tudományos főmunkatársa.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének kiemelt feladata e küldetés teljesítése: munkája nélkül nem biztosítható a magyar kulturális örökség kiemelkedő részét képező szövegállomány szövegállandósága, hosszú távú megőrzése.

A magyar történelem megismerése megfelelő szintű, az egész nemzeti múltra kiterjedő alapkutatás nélkül elképzelhetetlen, ennek letéteményese az MTA BTK Történettudományi Intézete, amely a nemzeti érdekekkel párhuzamosan nagy lehetőségek előtt áll.

Molnár Antal, az MTA BTK TTI igazgatója. Kutatási területe a keresztény egyházak, elsősorban a katolikus egyház története Magyarországon és Délkelet-Európában a török hódoltság alatt. Az itáliai, magyarországi és horvátországi levéltárakban elszórt dokumentumok feltárásával az oszmán uralom alatti területek balkáni és magyar lakosságának együttéléséről tudunk meg korábban ismeretlen részleteket, az újonnan felfedezett iratokból egy páratlanul sokszínű, elsüllyedt világ mindennapjai elevenednek meg.

Az elmúlt évek magyar külpolitikai prioritásai teljesen egyértelműen a visegrádi együttműködésben és a balkáni pozíciók erősítésében ragadhatók meg. Mindez nem jelent kevesebbet, mint hogy Magyarország politikai és gazdasági vezető szerepre törekszik a térségben. Ezzel párhuzamosan értelmezhető a magyar történettudomány azon esélye és feladata, hogy a közép-európai történetírás meghatározó, bizonyos értelemben vezető erejévé váljon, ami a nemzetközi szakmai nyilvánosság előtt is új dimenzióba helyezheti a magyar historiográfiát. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar külpolitika számára, diplomáciai céljainak elérése érdekében fontos segítséget nyújthat a történettudomány, amelynek eszközei és kapcsolatai jelentősen támogatják a nemzeti stratégiai érdekek megvalósulását. A két érdek és feladat egybeesése nagyon komoly lehetőséget jelent az Intézet és a politika számára is, hiszen nincsen még egy olyan műhelye a magyar történettudománynak, amelynek humánerőforrásai lehetővé tennék ilyen széles körű kapcsolatrendszer mozgatását.

Türk Attila, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet, Régészeti Tanszék vezetője, valamint Budai Dániel, a tanszék hallgatója munka közben

Ezzel együtt az MTA BTK Régészeti Intézete a régészeti örökségvédelem terén pótolhatatlan feladatot lát el az MRT programmal, amely az önkormányzatok és a beruházók számára az eddiginél pontosabb adatokat szolgáltat a beruházásokat megelőző feltárások várható költségeihez és a kivitelezhetőséghez, alkalmas a turisztikai és helytörténeti tevékenység terepi alátámasztására és több tudományág tevékenységének támogatására.

A Weisz Boglárka, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa által vezetett „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport a magyar királyi hatalom és a városok gazdasági életben betöltött szerepét vizsgálja a középkor századaira vonatkozóan, sőt esetenként még azon túl is, hiszen gazdaságtörténeti szempontból a magyar középkor hagyományos záródátuma, 1526 nem tekinthető korszakhatárnak. Alapvető céljuk az, hogy a történeti, régészeti, numizmatikai, heraldikai és művészettörténeti adatok együttes feldolgozásával végezzenek kutatást, így az új, a gazdaságtörténetben eddig sok esetben nem használt forráscsoportokat (például textilzárjegyek, síremlékek) is megszólaltassák, a feltárt, ezidáig ismeretlen írott forrásokat pedig publikálják. Konferenciák és kötetek fémjelzik működésüket, de a tudományos népszerűsítést is értő kézzel művelik, ezt igazolja a Havi Színes című rovatuk. Posztó Pápa piacán című vándorkiállításuk nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is látható volt. 

Az MTA BTK RI “Lendület” Mobilitás Kutatócsoportja Kiss Viktória, az MTA BTK RI tudományos főmunkatársa vezetésével 2015-től ötéves program keretében vizsgálja a Kárpát-medence bronzkorának első ezer évéből (Kr. e. 2500 és 1500 közötti időszakból) ismert településeket és temetkezéseket. A korszak emberi maradványait és tárgyi emlékeit az élettudományok (genetika, patológia) és a természettudományok (abszolút kormeghatározás, az izotóp geokémia és a geofizika) legmodernebb módszereivel elemzik, hogy ennek segítségével jobban megismerhetővé váljon az egyiptomi nagypiramisok építésének korától a mükénéi civilizáció virágzásának idejéig nyúló időszakkal egyidőben Magyarországon élő közösségek egészségi állapota, táplálkozása, a korszaknak nevet adó bronz beszerzésének útvonalai és az egyének és közösségek mobilitása.

Az MTA BTK kezelésébe tartozik továbbá számos gyűjtemény, amelynek megőrzése közérdek. A Művészeti Gyűjtemény többek között a magyar történelem reformkori nagyjainak eredeti festményeit őrzi (Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc stb.) amelyeket az általános és középiskolás tankönyvekből mindenki jól ismer, de ide tartozik többek között az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény, Bartók Archívum vagy a Zenetörténeti Múzeum is.

Az MTA BTK ZTI Zenetörténeti Múzeuma egyedülálló, többezres tételt számoló tárgyi és képi anyagot gyűjtött össze 1969-es alapítása óta. Megtalálhatók itt a zenetörténet Magyarországon fellelhető tárgyi emlékei: hangszerek, régi hanghordozók (pl. gépzongora-tekercsek), fotók, a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotások és zenei témájú érmek. A kiállításokon Haydn vagy Liszt korabeli zongorákat, a Reményi család által készített hegedűket, Beregszászy Lajos zongoráit, a Sasvári zongoraterem zongorakészítő műhelyét, Kodály és Bartók emlékkiállítást stb. lehet megtekinteni.

Kiknek ajánljuk ezt a munkahelyet?

Azoknak az elhivatott és lelkes kutatóknak, akik a filozófiai, az irodalomtudományi, a művészettörténeti, a néprajztudományi, a történettudományi, a régészeti vagy a zenetudományi problémák iránt azzal az ambícióval érdeklődnek, hogy rendszeresen saját kutatási eredményekkel álljanak elő. Ugyanakkor nyitottak az állandó szakmai vitákra és az egyes kutatásokon belüli együttes gondolkodásra, közös munkára. Ismerik a kutatási területükhöz kötődő nemzetközi eredményeket és kérdésfeltevéseket is, rendelkeznek a kutatómunkához szükséges nyelvi és módszertani képzettséggel.

Horváth Sándor, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa, az Európai Bizottság Horizont 2020-as COURAGE projektjének koordinátora, a Jelenkortörténet témacsoport vezetője. Kutatási területe a 20. századi társadalomtörténet, mindennapok története a szocialista korszakban, jelenkortörténet-írás kérdései, fiatalok szubkultúrái, sajtó. A COURAGE keretében százötvenezer dokumentumot gyűjtöttek össze, kiadványokat, fotókat, hangokat, zenéket és posztereket, amelyek a kulturális ellenállást mutatják be a kommunizmussal szemben. Ezek ma már egy nagy online adatbázis részét képezik, hozzákapcsolódó alkalmazásokkal, kézikönyvekkel, sőt társasjátékkal kiegészítve.

Tatai Erzsébet, az MTA BTK MI tudományos főmunkatársa, az Adattár vezetője. A gyűjtemény a magyar és magyarországi művészettel, illetve művészettörténettel kapcsolatos dokumentumokat őriz a 19. és 20. századból, valamint egyes levéltári anyagok és régi folyóiratok regesztáit. Az Adattárban főképp írásos anyagok találhatók, kisebb mennyiségben szerepelnek grafikai lapok, építészeti tervlapok, fényképek és képeslapok. Képünkön az Adattár egyik dokumentuma, Csontváry Kosztka Tivadar eredeti gyógyszerészi oklevele látható.

Milyen a hangulat most a központban, mekkora a várható erózió?

Az MTA kutatóhálózatának átszervezése és a jövő bizonytalansága nem erősíti a kutatói légkört és a biztonság érzetét, ilyen szempontból az MTA BTK-ban a hangulat hasonló, mint a többi akadémiai munkahelyen. Kutatóik nem tervezik jelen munkahelyük elhagyását, azonban a jelzések alapján egy szerencsétlen átszervezés és a kutatási lehetőségek beszűkülése már jelentősebb kutatói tömegeket mozdíthatna meg, akik kutatói szabadságukért vállalták a megszégyenítően szűkös anyagi ellentételezést, és e szabadság elvesztése értelmetlenné tenné további maradásukat. Az intézet munkatársai körében az elmúlt hónapok történései és az ezt kísérő bizonytalanság jogos aggodalmakat keltett, ugyanakkor az intézmény és a tudományterületük iránti elkötelezettségük miatt nagyon csekély lemorzsolódás tapasztalható.

Demeter Gábor, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa elsősorban a Balkán nemzetközileg elismert kutatója. A Csaplár-Degovics Krisztián vezette Délkelet-Európa története témacsoport történészének számos angol, bolgár stb. nyelvű kötete jelent meg. Tudományos és tudományszervező tevékenységének elismerését jelzi, hogy ez évben Akadémiai Díjban részesült (a képen a díj átadása után látható). Múlt év őszétől pedig a Tudás, tájkép, nemzet és birodalom. A tájkép megismerésének és átalakításának gyakorlatai Magyarországon és a Balkánon, 1850–1945 című, történészek és földrajzosok együttműködésén alapuló NKFIH-projektet irányítja.

Jelentős átszervezésével vagy megszüntetésével lényegében a nemzeti múlt megismerésének lehetősége szenvedne el olyan mértékű sérülést, amely a tudománypolitika számára is vállalhatatlan következményekkel járna, nem is beszélve a nemzeti közösséget ért kulturális veszteségről. Hosszú időre elveszne ugyanis az esélye annak, hogy a magyar történettudomány versenyképes partnerként kapcsolódhasson be a nemzetközi tudományosság vérkeringésébe, és emellett feladnánk a nemzeti önszemlélet korszerű és ezzel együtt patrióta formálásának lehetőségét is.