Beszámoló a Narrativization of the National Past című konferenciáról

2016. szeptember 16–17-én tartotta a Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon kutatócsoport második nemzetközi konferenciáját a nemzeti múlt és kultúra megteremtésének történetéről magyar–finn összevetésben. A konferenciának ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudmányi Kutatóközpont adott otthont (a program és az előadások rezüméi angol nyelven itt olvashatóak).

A konferenciát Gyáni Gábor kutatásvezető nyitotta meg, aki a nemzeti történelem különböző felfogásait ismertette. Gyáni szerint a nemzeti történelem alatt két, különböző tárgyat kell érteni: egyrészt a nacionalista szempontú történetírást, másrészt pedig egy adott országot vagy nemzetet tárgyául választó historiográfiát. A kettő közötti különbségtételt nehézzé teszi, hogy az ezeket leíró fogalmak, különösen az angol tudományos szaknyelvben, gyakran ugyanazok.

Az első szekciót a kutatócsoport másik vezetője, Dávidházi Péter előadása nyitotta meg. Dávidházi Petőfi Nemzeti dalának textuális és kvázi-textuális technikáit vizsgálta meg, amik alkalmassá tették ezt a verset a nemzeti múlt narrativizálására. Szervesen kapcsolódott Dávidházihoz a második előadás, amelyet Tuomo Lahdelma (Jyväskyläi Egyetem) tartott. Lahdelma Eino Leino 1909-ben és 1910-ben publikált finn irodalomtörténeti antológiáját, illetve monográfiáját elemezte, amelyek a finn irodalmi kánon megteremtésére tett markáns kísérletek voltak. Leino tudatosan marginalizálta a finnországi nem finn nyelven (leginkább svédül) író szerzők műveit, hogy felmutassa az autentikus finn irodalmat. A szekciót záró Fórizs Gergely két magyarországi filozófus, Szentmiklóssy Alajos és Müller Godofréd reformkori műveit vizsgálta. Mindkét elemzett szerző a nemzeti lét elméletéhez járult hozzá; Fórizs kérdése az volt, hogy a nacionalizmus-elméleti szakirodalom által szinte teljes konszenzusban elfogadott tézis a nemzeti identitás modern feltalálásáról mennyire alkalmazható erre a két íróra. Fórizs javaslata szerint a Derrida által kidolgozott bricolage a leginkább alkalmas terminus Szentmiklóssy és Müller megértésére.

A második panel első előadója Anssi Halmesvirta (Jyväskyläi Egyetem) volt, aki a pán-nacionalizmusokat vizsgálta meg a finnugor példán keresztül. Bár a pán-nacionalizmusok mindezidáig nem bizonyultak sikeresnek, tanulmányozásuk mégis fontos, mert a 20. század első felében a magyar, finn, stb. nacionalizmus érdekes kiegészítői voltak. A következő előadó, Konrád Miklós, a skála másik végét mutatta be: előadásában a neológ zsidó értelmiségiek történeti narrációját mutatta be, amelynek révén közös zsidó–keresztény múltat tudtak felmutatni. Kohn Sámuel pesti rabbi kazár-elmélete ugyanis már a 9. században egy zsidó vallású kisebbséggel rendelkező magyar nemzetet vizionált, amit értelemszerűen a modern keresztény–zsidó együttélés előképének szánt.

A harmadik szekció három előadásra oszlott. Jyrki Pöysä (Jyväskyläi Egyetem) a finn kulturális nacionalizmusban különösen fontos néprajzzal foglalkozott. A Kalevala kiadása a finn kulturális nacionalizmus egyik korai és nagyon komoly hatást gyakorló eseménye volt; ironikus módon a Kaleválát népszerűsítő egyesület tagjainak jelentős része magát a szöveget nem értette, mert svéd nyelven tudott csak. Mester Béla előadása a nemzeti filozófia megteremtésének folyamatát vizsgálta. Azt a folyamatot követte végig, hogy az univerzalitásra törekvő filozófia a nemzeti nyelvre való átállás által hogyan küzdött az egyetemesség igénye és a nemzeti kultúra megalkotásának feladata között. Két esettanulmánya Almási Balogh Pál, ill. Erdélyi János voltak, akik egy magyar filozófiatörténeti narratíva megalkotásán dolgoztak. Janne Vilkuna (Jyväskyläi Egyetem) az 1870-ben alapított Finn Antikvárius Társaság működését vizsgálta. Vilkuna rámutatott arra a paradoxonra, hogy az írásos emlékek gyér száma miatt a finn nemzet átfogó történetét megírni nem lehetett, ennek ellenére a társaság magas tagszámmal működött.

A konferencia második napját Lajtai László előadása nyitotta, aki a 19. századi magyar nyelvű történelemtankönyvek nemzetkoncepcióit járta körül. Lajtai azt demonstrálta, hogy a tankönyvekben a nemzet etnikai és állampolgári megközelítése egymástól elválaszthatatlanul keveredett. Olli Heikkinen (Sibelius Akadémia, Helsinki) a gyakorlatilag finn nemzeti zenekarként működött Helsinki Városi Zenekar 1882. évi alapítását járta körül. Előadásában azt mutatta be, hogy a zene univerzális nyelve ellenére hogyan kapott egyre nagyobb hangsúlyt a finn etnicitás szerepe a zenekar vezetőinek kiválasztásában és a zenekar közönsége körében. Cieger András referátuma a magyar nemzeti jogtudomány 19. századi változását mutatta be. Előadásában azt a folyamatot fejtette ki, aminek során a jogtudomány vezető képviselői a 19. és 20. századok fordulójára egy olyan magyar jogi hagyományt konstruáltak, amely a nyugat-európai jogfejlődéstől szinte teljesen különbözően, azzal párhuzamosan alakult ki. A századfordulóra így a magyar jogtudomány, és a jellemzően jogi műveltséggel rendelkező politikai osztály egyre jobban bezárkózott. A konferenciát Hites Sándor előadása zárta, aki Toldy Ferenc és Kautz Gyula irodalom-, illetve gazdaságtörténeti munkáit vetette össze. A két szerző időfelfogását, a hanyatlásnak és fejlődésnek általuk megrajzolt ívét összehasonlítva azt mutatta be, hogy Toldy és Kautz, bár igen különböző területen alkottak, mégis számos ponton érintkező koncepcióval dolgoztak.