A Pécsi Hittudományi Főiskola Egyháztörténeti Intézete és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja 2012. december 6-án és 7-én konferenciát rendezett Katolikus nagygyűlések és zsinatok Magyarországon a 16–20. században címmel, amely a kutatóközpontban gondozott NK 83799 témaszámú OTKA-pályázat munkaprogramja is egyben. A tudományos fórumot a Pécsi Hittudományi Főiskola rektora, Cziglányi Zsolt nyitotta meg.

Az első nap szekciói a történelmi Magyarország 16–19. századi zsinataira, illetve a nemzetközi kitekintésre fókuszáltak, míg a második nap a nagygyűléseké és a 20. században tartott zsinatoké volt. A 25 perces előadások kronologikus sorrendben mutatták be az egyháztörténeti kutatások legfrissebb eredményeit a kora újkortól egészen napjainkig.

Az első előadó, Tusor Péter rámutatott arra, hogy az 1648. évi nemzeti zsinat az egyházi rend legfelső érdekvédelmi és önkormányzati fórumaként is értelmezhető, és ennek a felfogásnak az eredményeit ismertette új, a szakma által eddig még nem ismert forrás felhasználásával. Varga Szabolcs a 17. századi zágrábi egyházmegyei zsinatokon keresztül láttatta az egyházmegye történelmének Janus-arcát, a reformok és a status quo politika kettősségét. Az első szekció lezárásaként Adriányi Gábor átfogó képet nyújtott a római katolikus egyház zsinatainak történelmi, egyháztörténeti és jogi hátteréről.

A második szekciót az MTA fiatal kutatója, Mihalik Béla kezdte, aki az 1635. évi jászói és 1734. évi egri zsinatokat az egri egyházmegye megújulásának fordulópontjaiként értelmezte, rámutatva a gyűlések vitathatatlan eredményeire, melyek valóban erőteljesen formálták a terület vallási életét. Ezután Gőzsy Zoltán az 1714-es pécsi zsinatot tekintette át, míg Tóth Tamás az 1764-es kalocsai zsinatot. Mindketten kiemelték, hogy az általuk vizsgált egyházi gyűlések szerves részeként értelmezhetőek a már fentebb, Mihalik Béla által is vázolt katolikus megújulásnak. A következő, a 19. századot felölelő és a 20. századba is átnyúló szekciót Tamási Zsolt nyitotta meg, aki az erdélyi egyházmegyei zsinatok áttekintésével bemutatta a magyar párhuzamok mellett – mint az egyházi hierarchikus rend határát feszegető alsópapság deliberatív parlamentarizmus iránti törekvését – az erdélyi sajátosságokat is. Hermann-Joseph Scheidgen bonni vendégelőadó az első osztrák püspöki konferencia történetét ismertette. Két másik téma is – Petar Vrankic: Die Missionstatigkeit in Albanien im Lichte der albanischen Plenarsynoden von 1733, 1871 und 1895 és Klaus Schatz: Die Missionen auf dem I. Vatikanum – is a tervezett tanulmánykötet nemzetközi kitekintését gazdagítja.

Végül Gianone András a XXIV. országos nagygyűlés példáján elemezte a korszak törekvéseit, amelyek egyaránt irányultak az értékőrzésre és a megújulásra. Az első napot könyvbemutató zárta, amelynek keretében két kiadvány ismertetésére került sor (Conscriptio ecclesiarum et parochiarum anno 1733; A 20. század egyház- és társadalomtörténetének metszéspontjai), és a résztvevők megismerhették a Magyar Katolikus Egyháztörténeti Bibliográfia elnevezésű online adatbázist is.

A második napot Szögi László nyitotta meg a magyar katolikus nagygyűlések történeti áttekintésével és a nemzetközi minták bemutatásával, míg a következő előadó, Klestenitz Tibor a nagygyűlések politikai hátteréről, az intézmény hazai meghonosításának folyamatáról beszélt. Csibi Norbert az első vidéken, Pécsett megrendezett nagygyűlést, majd Miklós Péter a szegedit mutatta be a konferencia hallgatóságának. A záró szekcióban Gárdonyi Máté Rott Nándor püspök 1923. évi veszprémi zsinati beszédeit elemezte, majd Mózessy Gergely az első székesfehérvári egyházmegyei zsinatról, Damásdi Zoltán pedig a pécsi zsinat előkészítésének hosszúra nyúló folyamatáról tartotta meg előadását. A konferencia utolsó előadója, Lénár Andor a váci egyházmegyei zsinatokat összegezte Hanauer Á. István püspöksége alatt. A konferencia előadásaiból előreláthatólag jövő év tavaszára tanulmánykötet készül.